AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A magyar csízió kialakulásának története
szakból még további 15 is szerepel. A töredék három ünnepe azonban hiányzik SzÉKELYnél: június 5 — Bonifác, augusztus 6 — az Űr színeváltozása és augusztus 24 — Bertalan. Az utóbbi két ünnep fellelhető a Peer-kódex magyar „Cisio Janus"-ában, míg az első a latinban. A verssorok már említett hónaponkénti egyenetlenségét tetézi a szótagoknak soronkénti ingadozása. A 29 verssorból kettő (június második és július hetedik sora) a csonkult szöveg olvashatatlansága miatt bizonytalan. A megmaradt 27 sor közül kilenc 11, 16 pedig 12 míg kettő 13 szó tagot tartalmaz. Mindez vagy gyenge ütemérzékű szerzőre, vagy inkább romlott szövegre utal. A könyvecske töredékeiből is nyilvánvaló, hogy azt iskolai használatra szánták. Ilyen jellegű és tartalmú kiadvány Németországból ismeretes is teljes terjedelmében. Cisio lanus, hoc est kalendárium syllabicum címmel 1551-ben a wittembergi CßATO-fele nyomdában látott napvilágot Lukas Loss szerkesztésében az a kis tankönyv, amely a diákokkal többségében kérdés-felelet formában ismertette meg az ünnepnapok kiszámításának módját. 483 A szerzőnek 1551. május 3-án Lüneburgban kelt ajánlása szerint korábban ezt az ismeretanyagot a kátéhoz csatolva közölték, most azonban önálló formában jelentették meg. Loss igyekezett jobban áttekinthetővé és könnyen megtanulhatóvá tenni az írásában foglaltakat. Ennek során „reluxui ipsos versiculos", vagyis világosabbá tette magukat a verseket is. Talán ennek tudható be, hogy a nemzetközileg elterjedt, eredeti, latin nyelvű „Cisio Janus" a kiadványában a „vetus" jelzőt viseli. Emellett azonban „novus" megjelöléssel havonta négy sorból álló és jól érthető másik „Cisio Janus" is olvasható. A hónaptáblák végén ezenkívül a wittembergi egyetem neves csillagászprofesszora, Erasmus REINHOLD nevével jelölve, hasonló jellegű, két-két sorból álló vers áll. A két utóbbi havonta csak néhány, a legfontosabb ünnep nevét tartalmazza, de könnyen memorizálható formában. Bár a két említett vers közül egyik sem szolgált alapjául a fentebb közölt, magyar „Cisio Janus"-nak, mégis figyelemre méltó, hogy a majd mindegyik nap szentjének nevét tartalmazó, de nehezen bemagolható, középkori „Cisio Janus" mellett a 16. század derekán már más szövegek is voltak forgalomban. Visszatérve a nagyszombati, kis, nyolcadrét alakú kiadványra, annak összekevert beosztású, „C" jelzésű füzete négy levelén helyezkedett el ez a különleges, magyar „Cisio Janus" a már említett és évszázadokon át a tanításban jól bevált latin—magyar szószedettel egyetemben. A nagyszombati nyomda, ahol a kis kötet készült, a megújulni készülő, hazai katolicizmus szolgálatában állott. Jogos a feltevés, hogy ezt a kis tankönyvet is az akkorra már csak igen kis számban fennmaradt katolikus iskolákban használták. Talán nem elhamarkodott az a következtetés, amely szerint a katolikus egyház a 16. század utolsó negyedének elején igyekezett lépést tartani a protestánsokkal, akik a középkori latinnal szemben egyre inkább a népnyelvet részesítették előnyben, amint ezt SZÉKELY István öröknaptár-kiadványa is bizonyítja. így kerülhetett sor a hagyományos iskolai tananyagba tartozó „Cisio Janus"-nak a más forrásból különben ismeretlen, magyar nyelvű verses változatban történő megjelentetésére a nagyszombati nyomdában. 48a ZINNER, Ernst: Geschichte und Bibliographie der astronomischen Literatur in Deutschland zur Zeit der Renaissance. 2. Aufl. Stuttgart 1964, 2020. sz. (Továbbiakban „ZINNER,".) — Példányt őriz belőle a győri püspöki könyvtár VII. 11.10 (4) jelzet alatt. 18 * 275 i
