AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A magyar csízió kialakulásának története

A MAGYAR „CiSIO JANTTS" A latin „Cisio Janus"-t még a középkorban átültették magyarra is. Ennek kéziratos másolata maradt fenn:

31 az egyik a különben latin nyelvű Thuróczikódexben

32 a 15. század második feléből, a másik a Peer-kódexben

33 a mohácsi vész idejéből. A középkori magyar csízió eleje mai helyesírásban így szól: „Kiskarácsonytól Keresztvíz, lett Pál remete mint nagy dísz." Jól érezhető ebben a verses lüktetés: páros rímű nyolcas.

34 A magyar „Cisio Janus" nyomtatva a fentebb már említett SZÉKELY Istvánféle Kalendárium magyar nyelven című műnek abban a kiadásában maradt fenn, amelyet Krakkóban 1541 —1549 között készítettek.

35 A kis kiadvány tulajdonképpen a középkorban jól ismert és elterjedt öröknaptárak típusába tartozik, és mint ilyen ugyancsak nem minden előzmény nélküli a magyar nyelvű kódexirodalomban.

36 A kiadvány túlnyomó része a kalendárium. Itt az év minden napja mellett megtalálható a magyar „Cisio Janus" egy-egy szótagja (1. ábra). A kalendáriumot szorosan követi ugyanez a szöveg, most már folyamatos közlésben. E SZÉKELY-féle „Cisio Janus" már szinte prózainak látszik, itt-ott azonban felfedezhetők benne ritmikus formák.

37 Az összeolvasott szótagok a következő első szavakat adják: „Kiskarácsonytól keresztül jól Pál remete nagy disznós". Már ennek alapján világos, hogy a SZÉKELY-féle szöveg erősen támaszkodott ismert középkori elődjére, de az átalakítás is félreismerhetetlen.

38 A Peer-kódex és a SzÉKELY-féle magyar „Cisio Janus" összevetéséből az derül ki, hogy a 365 szótagból mindössze 167 egyezik. Ráadásul ezek többsége az ünnep, ill. a szent neve, tehát ez az azonosság szinte szükségszerű. Hónaponként igen eltérő a SzÉKELY-féle szöveg átalakításnak mértéke: míg áprilisban csupán hét (ebből hat szent neve), ül. novemberben nyolc szótag (mindegyik szent neve!) azonos, addig januárban húsz, a decemberi pedig 31 szótagjával, vagyis teljes egészében megegyezik középkori elődjével. Ma már nem állapítható meg, hogy a jelentős szövegváltoztatás vajon SZÉKELY István munkája-e, bár a szakirodalom ebben eddig nem kételkedett. A decemberi teljes szövegazonosság azonban felveti annak lehetőségét, hogy a 16. század első felében többféle magyar „Cisio Janus"-t is ismertek, és SZÉKELY ezek egyikét vette át, vagy több különbözőből állította össze a sajátját. A május végi Orbán utáni „pápa" szó elhagyása azonban talán már a reformáció hatása alatti tudatos változtatás volt. Míg a latin „Cisio Janus" 146 ünnepre vonatkozó utalást tartalmaz,

39 addig 31. Magyar Nyelv. 1918. 133 — 139. 1. MELEGDI János. 32. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára K.32 (egykor Lat. Cod. 4° 12) jelzetű kötete 67a —67b lapjain. (Vö. CSAPODI Csaba: A „magyar codexek" elnevezésű gyűjtemény (K31—K1U). Bp. 1973. 8. 1. — Szövegkiadásai uo. 9. 1. 33. Országos Széchényi Könyvtár Magyar Nyelvemlék 13. jelzetű kötete lb — 4a lapjain. — Szövegkiadása: Régi Magyar Költők Tára. I. Bp. 1877. 223 — 224. 1. 34. HORVÁTH János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei. Bp. 1931. 163. 1. 35. Vö. 22. jegyzet. 36. Vö. 31. jegyzet. 37. HORVÁTH János: A reformáció jegyében. Bp. 1953. 47. 1. 38. Vö. 37. jegyzet. — SZÉKELY István: Krónika ez világnak jeles dolgairól. Krakkó, 1559. Bibliotheca Hungarica Antiqua III. Bp. 1960. Kísérő tanulmányát írta GERÉZDI Rábán, 14. 1. 39. Egyetemes Philológiai Közlöny. 1879. 546. 1. HEINRICH Gusztáv. 269