AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

Fábry György: Sebestyén Gáborné 1925—1975

SEBESTYÉN GÁBORNÉ (1925-1975) „Kháron ladikja nem akkor indul velünk midőn lezárul és befagy a szem. Zord átkelők soká nyitott szemmel megyünk a végzetes vízen." Embernyi létünk mélyebb értelmét kutató költő vallomásában a tényszerűségnél fogva örök érvényű és minden emberre vonatkozó igazság tükröződik. A születés pillanatában induló élet a mozgás, a szüntelen változás útján halad előre és a bejárt út hosszúságától függően, rövidebb-hosszabb kor elérése után a mozdulatlanságba merevedéssel mindig véget ér. Elhunyt embertársaink, hozzátartozóink és szeretteink, barátaink és munkatársaink életére való visszaemlékezéskor a bejárt út emberségbeli tartalma mellett annak hosszúságát is számba vesszük. Emberi természetünkből fakad, hogy e számbavételnél a visszavonhatatlanul és megmásíthatatlanul lezárult életutat befejezettnek szinte sohasem érezzük. A sok szenvedés után, 1975. december 29-én elhunyt dr. Sebestyén Gáborné gazdasági igazgatóhelyettesre visszaemlékezvén, az életében felcsillanó lehetőségek valóra váltásának elmaradását különösen érezzük, a gyermeki, házastársi és szülői mivoltából eredő tennivalók bevégezetlenségét pedig sejtjük. Azt pedig, hogy a halálával intézményünket is sújtó veszteség milyen nagy, tudjuk. Hivatali életútja röviddel a középiskolai érettségi után, a vérzivataros második világháború befejeződésének évében a közművelődési területen kezdődött és az íróasztali munkára külsőleg amúgy sem jellemző látványos eredményekben nem bővelkedett. Minisztériumi és intézményi munkahelyek után az Országos Széchényi Könyvtárhoz 1952. augusztus 1-én került. A gazdasági ügyek vitelében, 25