AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Horváth Viktor: Könyvek és könyvtárak államosítása Magyarországon 1949—1960

első lépése, amely arra kívánt feleletet adni, hogy az adott könyv megvan, megvolt vagy nincsen meg az OSZK állományában. A feldolgozás menete is ennek megfelelően alakult: számjelzetét innen kapta (azaz azonos lett az OSZK raktári jelzetével) és további útja is e három eset egyikének megfelelő „futószalagon" haladt. Az előkerült példányok sorszámát mind a katalóguscédulákra, mind a könyvekre rávezették. A könyveket a feldolgozó munka egy következő fázisában — dr. SEBESTYÉN Géza ötletének felhasználásával — az OSZK által készített adrémalevonatokkal szerelték fel. Ennek megfelelően történt a címleírások igénylésre való szétküldése (a későbbiekben jegyzékelése) és az igényelt könyvek szétküldése. Az OSZK müncheni katalógusában szereplő anyagot — melyről adrémázott címleírások nem állottak rendelkezésre — előkerülésükkor félretették és feldolgozásukra csak akkor került sor, amikor azokat az OSZK rekatalogizálta és címleírásuk elkészült. önként értetődően a feldolgozás menetének ez a sematikus ismertetése nem tartalmazhatja sem a részleteket, sem az átlagtól eltérő nem kis számú olyan eseteket, amelyek részletezésére e helyen nincs lehetőség. A lényeg az, hogy a feldolgozásnak ez a tervezete a gyakorlatban bevált és lehetővé tette a nemzeti tulajdonba került könyvanyag jelentős részének feldolgozását és a megfelelő könyvtárakba való eljuttatását. Külön-külön tervezet készült az előrendezésben kialakított csoportok feldolgozására. Ezek közül a fentiekben az ún. modern magyar anyag feldolgozását ismertettem, nem csupán azért, mert annak idején ennek az anyagnak feldolgozásával kezdték a munkát, hanem azért is, mert a nemzeti tulajdonba vett könyvanyagnak mennyiségileg ez volt a legjelentősebb része. A szétosztás problémái Nem kisebb kérdésekkel találkoztak a feldolgozók a már nyilvántartásba vett könyveknek a könyvtárak közötti elosztásánál sem. Akadályként már a kezdeti szakaszban az a hiány jelentkezett, hogy „az OKK-nak nem volt teljes katasztere a magyarországi könyvtárakról és azok gyűjtőköréről, holott a szétosztásnak csak az lehetett volna az alapja."

74 A gyűjtőkör kérdése különben is évek hosszú során át vitatott kérdés maradt, függetlenül attól, hogy időközben az egyes szakcsoportok anyaga igényelhetőségének sorrendjét az NK Könyvfeldolgozó Osztálya — az OSZK bevonásával — összeállította és javaslatait a Könyvalap Bizottság esetenként jóváhagyta.

75 Ide tartozóan külön kérdés volt a feldolgozott könyvek tartalmi szempontból való elbírálása a modern magyar anyagból előkerülő szépirodalomnál. Megoldására (elsősorban a kisebb könyvtáraknak nyújtandó segítségként) vezették be a szépirodalmi művek kategorizálását és annak a katalóguscédulákon való jelölését, megkülönböztetve a megkötöttség nélkül és a csak megkötöttségekkel kiadható irodalmi értékű műveket, valamint az irodalmi szempontból selejtes szépirodalmi könyveket. Ez utóbbiak feldolgozását a Könyvelosztó amúgy is a feldolgozó munka végére ütemezte be, és abból a későbbiekben csak az OSZK, a debreceni KLTE és a Magyar írók Szövetségének könyvtárai igényelhettek. 74. NK Krónika. 4. 1. 75. A Könyvalap Bizottság jegyzőkönyvei. - OSZK-KEO/53. (1952-1956) 251