AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Horváth Viktor: Könyvek és könyvtárak államosítása Magyarországon 1949—1960

csak a fölöspéldányokkal kapcsolatos feladatait

25 kapta kézhez, hanem a fölöspéldányoknak azt az irdatlan tömegét is, amellyel az OKK megbirkózni nem tudott. Veszélyeztetett könyvtárak — Ennek fogalomkörébe soroltam — eredetüket tekintve — az „elhagyott javak"-nak

26 minősített magánkönyvtárakat és a feloszlatott egyesületek, intézmények könyvtárait. Lényegében ide tartoznak azok a könyvek is, amelyek a későbbiekben egy-egy széthullott könyvtár még megmaradt darabjaiként (kallódó könyvekként) a legkülönbözőbb helyekről kerültek a fölöspéldány-elosztók raktáraiba. „Ebben az időszakban — írja az NK Krónikája — a felszabadító hadsereg elől nyugatra szököttek, disszidált főurak és politikusok magánkönyvtárai, a feloszlatott egyesületek, kaszinók könyvtárai hullottak szét, könyvállományuk [pedig] gazdátlanul kallódott. .. ."

27 A könyvtárak világában a „kallódó" minőségjelzőnek használata, ha nem is ritka, de magyar viszonylatban kimondottan ezeknek az éveknek a terméke. És ehhez, ha csak közvetve, de hozzájárult az a körülmény is, hogy az elhagyott javak pusztulásának meggátlására hozott rendelkezések „... a gyakorlatban nem bizonyultak [1950-ig] elegendőnek és a kultúrjavak elkallódásának veszélye egyéb vonatkozásokban, különösen ... a feloszlatott egyesületek és a külföldre disszidált személyek vagyonával kapcsolatban, ez idő szerint is fennáll: nem egyszer minden különösebb válogatás és vizsgálat nélkül papírzúzdába adják az ilyen vagyonokból előkerülő könyveket és levéltári anyagokat, az egyéb értékes ingóságokat pedig tervszerűség nélkül széthordják, felbecsülhetetlen kárt okozva ezzel a közösségnek".

28 Az OKK — amint erről már szó esett — nem egy alkalommal értesült az ilyen esetekről, de hivatali jogkör hiányában közvetlenül és azonnal nem intézkedhetett. 1951 nyarán azonban — akkor már a VKM rendeletének birtokában — az OKK szervezett formát kívánt adni a kallódó főúri és nagybirtokosi kastélykönyvtárak összegyűjtésének. Ezért — egyéb nyilvántartás hiányában — a Magyarország műemlékei c. műből (GENTHON István) összeállított címjegyzék alapján körlevélben kért tájékoztatást a községi tanácsoktól a feltételezett könyvtárakról.

29 Az 1951. július 31-i keltezéssel kiküldött körlevelekre beérkezett válaszok 25. A 2042-13/1952. (V. 14.) MT sz. határozat a Nepkönyvtári Központ egyik feladatául ,,. . . az egyes könyvtárak fölöspéldány anyagainak más könyvtárakba való irányítását ..." adta. 26. A felszabadulást követően azokat a vagyontárgyakat minősítették elhagyott javaknak, amelyek a háborús viszonyok következtében ismeretlen tulajdonosuk birtokából kikerültek; továbbá azokat, amelyeknek tulajdonosai 1939. szept. 2. és 1945. ápr. 4-e között az ország területéről Németországba vagy a német hadsereg által megszállott más országok területeire távoztak; továbbá azokat, amelyeknek tulajdonosai fasisztabarát felfogásukból kifolyólag hagyták el az országot s az ország területére 1945. okt. 31-ig nem tértek vissza. A kényszerrel elhurcoltak, a munkaszolgálatosok, deportáltak stb. vagyona nem tartozott az elhagyott javak fogalma alá. Az elhagyott javak az állam tulajdonába mentek át. — Új Magyar Lexikon. 2. k. D—F. Bp. 1960. 175. p. 27. NK Krónika. 1. 1. 28. Az 1600-15/1950. VKM VII. 4. sz. rendeletből. 29. NK Krónika. 6. 1. és az OKK 1951. júl. 31-i keltezésű körlevele. - OSZK-KEO/6. 239