AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Német szerencselovagok a 18. század végi Magyarországon

minderről mit sem tudva, FORGÁCH grófnál, Újlakon tartózkodott. Csak szeptem­ber 7-én értesült arról, hogy a rendőrség keresi, még hozzá a grófnétól, aki aznap érkezett Bécsből Újlakra. 41 A gróf tanácsára ekkor BATSÁNYI Pestre utazott és jelentkezett a főherceg-nádornál. 1794. szeptember 10-i keltezéssel jegyzi fel SÁN­DOR LIPÓT főherceg: „Johannes Bacsányi überbringt ein Empfehlungsschreiben des Gfen Niklas Forgách und meldet dass er auf letztern Ein-Rathen hierher gekommen.. . 42 FORGÁCH ajánló-levele is ismert: melegen, elsimeréssel méltatja BATSÁNYlt. A dátumok e szoros egybeeséséből adódik a gondolat: nem éppen FORGÁCH Miklós-e az a megbízó, akitől BEHRISCH Eeichsanzeiger-heli híradásában — cí­mének közlésével — további utasításokat kér. Tán őt bízta meg a gróf BATSÁNYI Budára kísérésével, s az ottani ez idő tájt éppen nem veszélytelen szituáció kifür készésével. A Beichsanzeiger-ben egy Nyílt Tér-t közzétenni ebben a korban sok­kal ajánlatosabb volt, mint levelet írni. Gyorsabb is volt így a híradás, meg biz­tonságosabb is. Mindenhol kémeket lehetett sejteni, mindenütt leveleket olvastak el, beszélgetéseket hallgattak ki. 43 FORGÁCH grófról meg éppenséggel egy hírhedt besúgó, Franz Rudolph GROSSING leszögezte, hogy ORCZY generálissal, BARTSAI­val ós BESSENYEivel együtt „.. .am vorzüglichsten mit wachsamem Auge..." vagyis árgus szemmel kell figyelni. 44 LIPÓT maga is gyanús egyénnek és a II. JÓ­ZSEF ellen fellépő, Berlinben segítséget kereső magyarok mozgalmába tartozónak, veszélyes ellenfélnek írta le FoRGÁCHot SÁNDOR LIPÓT nádornak küldött jellem­zésében. 45 A gróf tarthatott attól, hogy figyelik, de attól is, hogy valamiképpen bele akarják keverni a jakobinus ügyekbe, hiszen a fő vádlottak közül kettő is volt titkárja. Elképzelhető lenne tehát, hogy BATSÁNYival BEHRiscHt is Budára küldte, hogy legyen, aki ott utasításai szerint eljár, s neki a helyzet változásai­ról beszámol. BEHRISCH és FORGÁCH Miklós gróf esetleges politikai jellegű kapcsolatairól szólva még arra figyelmeztethetünk, hogy BEHRISCH tekintetbe jöhetett a po­rosz orientációjú magyar urak számára porosz kapcsolatként is, s mint ilyent eset­leg hasznos embernek tekinthették. Bátyja ugyanis GOETHE baráti köréhez tar­tozott, s volt olyan idő, amikor a weimari miniszter fejedelmét, KARL AUGITST­ot tartották a porosz-barát magyarok királyjelöltjének. 46 Mindezek azonban csupán feltevések, egy-egy jel, apró utalás vagy véletlen egybeesés sugallta elképzelések. Annyi azonban bizonyos, hogy BEHRISCH, gróf FORGÁCH Miklós halálára írt nekrológjában egy lábjegyzet erejéig, sejtelmes megjegyzést kockáztat meg arról, hogy az elhunyt mily sokakkal tett jót, sok emberrel állt kapcsolatban, ezek nevének elhallgatására azonban a szerzőt részben az érzékenységekre való tekintet, részben az óvatosság kötelezi. Egyébként ez a nekrológ BEHRISCH harmadik magyarországi munkája, ame­lyet Chevalier BERIS néven a gróf halála után, 1795-ben jelentetett meg: 41. BENDA Kálmán: A magyar jokobinusok iratai. Bp. 3. köt. 176. 1. 42. BENDA Kálmán i. m. 3. köt. 44. 1., ill. Vertr. A. 36. fasc. 43. 43. SILAGI Denis: Ungarn und der geheime Mitarbeiterkreis Kaiser Leopolds II. Mün­chen, 1960. 91.1. (Hosszasan sorolja a legkülönbözőbb rangú és foglalkozású ren­dőrkémek neveit.) 44. GRAGGER Robert i. m. 35. 1. 45. MÁLYUSZ E.: Sándor Lipót főherceg nádor iratai. Bp. 1926. 5. 1. 46. GRAGGER Robert: Preussen, Weimar und die ungarische Königskrone. Berlin — Leipzig, 1923. 229

Next

/
Thumbnails
Contents