AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Német szerencselovagok a 18. század végi Magyarországon

„a testőrző fő hadnagy Székely gonosztevényje."

15 SZÉKELY László a magyar testőrök főhadnagya volt, s a testőrség pénztárát kezelte. Nem tudni, hogy saját bűneként, vagy csupán vétkes hanyagsága következtében s mások bűnéből, de sikkasztás gyanújába került. Minthogy ez már a jóval liberálisabb Józsefi uralom alatt, s nem a szigorú teréziánus érában történt, „mindössze" 8 évi várfogságra ítélték, amit II. JÓZSEF 3 napi pellengérre és 4 évi várfogságra „enyhített". Az ítéletet egyébként SZÉKELY szabadkőműves és rózsakeresztes baráti köre súlyosnak, míg mások bűnösen liberálisnak tartottak, többek között innen eredt a röpirati vita. HÜTTENRAUCH bűnpere azonban még MÁRIA TERÉZIA igazságszolgáltatása idején zajlott, ítélete is ennek megfelelően volt súlyos. „In effigie" történő kivégzését a tollrajzon jól láthatjuk. Mint a régi Pozsony ismert kutatója, Kari BENYOVSZKY írja, Pozsonyban a kivégzésekkor szokás volt a bitófánál, a kivégzés előtt egy szertartást lebonyolítani.

16 Ez abból állt, hogy a céhek, sőt a városi magisztrátus is — szimbolikus kalapácsütósekkel — segédkezet nyújtottak a bitófa felállításához, nehogy egy pozsonyi polgár a másikat becstelenséggel vádolhassa, amiért az kivégzésben működött közre. Ezt az aktust „Ehrlichmachung"-nak nevezték, ellensúlyozva a kivégzésben való közreműködés megbecstelenítő, „unehrlich" voltát. Ezt a becsületessé tevési aktust általában nagy nézőközönség jelenlétében hajtották végre. Nem tudni, hogy a katonai igazságszolgáltatás alá eső HÜTTENRAUCH esetében, akinek képletes akasztását katonai vesztőhelyen hajtották végre, lezajlottak-e az „Ehrlichmachung" ceremóniái. Annyi azonban bizonyos, hogy sokan lehettek jelen, még hölgyek is egy hintóban — mint a kép tanúsítja. A hóhér pedig, aki a bűnös helyett csupán egy táblácskát szögezett fel a bitófára az elítélt nevével, nyilvánvalóan a pozsonyi városi „Scharfrichter" volt. Noha, ugyancsak pozsonyi szokás szerint egy becsületes szűz vállalkozó kedve megmenthette a legsúlyosabb bűn miatt halálra ítéltet is, ha hajlandó volt hozzá nőül menni, HÜTTENRAUCH mégis bölcsen tette, hogy időben megszökött. Életének további alakulására csak halvány és bizonytalan nyomot találni: ez azonban az előzmények ismeretében nem tűnik meglepőnek. MEUSEL, a nagy biográfus, Das gelehrte Teutschland-)ába,n említ ugyanis egy HüTTENRAUCHot, ily módon: „Hüttenrauch (...) Ein Proselyt zu Augsburg, geboren zu.

.. im Sächsischen Erzgebürge", Augsburgban 1780-ban publikált egy könyvet, amelynek címe „Meine Überzeugung von der wahren Religion, nach des Herrn D. Aloysius Merz systematischen Methode hrsg. von einem ehemaligen Protestanten.''''

11 Talán nem túl merész feltételezés, ha úgy véljük, hogy ez a HÜTTENRAUCH azonos az éppen ekkor Magyarországról eltűnni kényszerülő Christian Friedrich-hel. Akár keveset sikkasztott, akár sokat, akár magával tudta vinni a sikkasztott vagyont, akár nem, mindenképpen okos volt egy katolizált protestánsnak (HÜTTENRAUCH a képaláíráson is „Proselyt") új élet kezdésére éppen Augsburgot választani. Augsburgban nem kellett attól tartania, hogy kiadják a Monarchia hatóságainak. Ugyanakkor nem volt protestáns terület — mint pl. Poroszország — hanem kifejezetten híres katolicizmusáról. Itt működött ugyanis Alyosius MERZ, a dóm prédikátora, előbb jezsuita, majd a rend feloszlatása után egyszerű pap, aki azonban írásaival híressé vált. Szigorú dörgedelmeket mondott el és írt le, elsősorban a protestánsok és a felvilágosodás eszméi ellen, s írásaival Magyarországon is ismertté vált. A HÜTTENRAUCH menekülése évében Augsburg15. Vö. Elmés megjegyzések ama testőrző fő hadnagy Székely gonosztevényjéről és annak büntetéséről. Egy igazság barátja által. H. n. 1786. 16. BENYOVSZKY, Karl: Galgen und Henker im alten Pressburg. Bratislava-Pressburg, 1933. 33. ff. 17. MEUSEL: Das gelehrte Teutschland. Bd. 3. Lemgo, 1795. 457. 1. 218