AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

Havasi Zoltán: Birkás Endre 1913—1975

Poklokat járt és egyre érettebben lábolt át azokon, szkepszis is legyintgette, de sok tekintetben kiteljesedett az önismerete. 1942-ben megjelent kötete: a Kelepce az írástudói felelősségről vallott, a hamissal szemben az igazat mondás melletti elkötelezettséget példázta. A nemzeti kultúra gyarapodását szolgálta, szinte teljességgé fejlesztve a könyvvel összefüggő csaknem minden hivatás gyakorlását. Nyomdai, kiadói munkát végzett, antikvárius, könyvkereskedő, könyvterjesztő, könyvszakértő, könyvtáros ós író volt egyszemélyiben élete során. írói munkálkodásának folyamatában törések jelzik az emberi önismerettől a nemzeti önismeretig táguló látását, önéletrajzában írja: ,,1938-tól 1948-ig elég rendszeresen jelentek meg szépirodalmi írásaim. Pár évi szünet után kezdtem megint írni." Tényszerű közlés; nincs magyarázkodás. Hiteles kép, nem hárítja a felelősséget a körülményekre. 1952-ben a Központi Antikvárium vezetésével bízták meg. Ettől az időponttól kezdve tíz éven át — sokan tudják — nemcsak egyszerűen a könyvszerető emberek, a könyvbarátok látogattak a bolt polcai közé, hanem többen olyanok is, akik az ő személyes tanácsaira hagyatkoztak, akik ha a munka engedte, intellektuális eszmecserére vagy baráti beszélgetésre vágytak. 1960-ban jelenik meg az Elfelejtett emberek című regénye, amelyben a személyes felelősségen túl már a közösségi felelősség, a közösségért felelősség kap hangot. Magasfokú felelősségérzete, tiszta embersége, szeretetre méltó személyisége maradandóan él a Széchényi Könyvtár munkatársainak emlékezetében is. Öröm volt a könyvtáros kollégák számára is, hogy 1962 óta, mióta intézményünkben dolgozott, sorra jelentek meg kötetei: 1963-ban a Vakvágány, 1966-ban a Kopár ég, 1969-ben az Ólmos eső című kötete, 1971-ben „Mondd, még meddig kell élni?" című regénye, 1972-ben Álmatlan nappalok címmel elbeszéléskötete. Reméltük, ha majd nyugdíjba tér, publikálásra kerülhet, ami megíratlan, intézményünk pedig szakértőként még mindig számíthat rá. Mert műveltségével, széles körű nyelvtudásával, irodalmi ismereteivel kiváló szakemberként munkálkodott nemzeti könyvtárunkban tizenhárom éven át. Vezette az intézmény Gyarapítási Osztályát, nagy hozzáértéssel végezte a muzeális értékű könyvek védelmével összefüggő feladatokat, ellenőrizte a nemzeti és tudományos értékek védelme szemszögéből a könyvtári dokumentumok exportját, részt vett a könyvtárak gyűjtőkörébe tartozó dokumentumok külföldre való kiszállításának engedélyezésében. Nehéz lenne mindazt összegezni, amit könyvtári működése jelentett. Mi, a könyvtáros kollégák most nem tudnánk vállalkozni Birkás Endre művelődésünk történetében elfoglalható helyének kijelölésére. Szerény magatartású, több méltánylást érdemlő alakjává nő majd az időben nemzeti kultúránk demokratikussá és szocialistává fejlődő periódusának. Fájdalmunk és megrendülésünk is gátja ma a távozásával minket ért veszteség mérlegelésének. Fogadkozni se akarunk — tiltakozna ellene — miként őrizzük majd emlékét. Maradandó nyomokat hagyott kezemunkája és szellemiségének hatása könyvtárunk, de más magyar könyvtárak gyűjteményének építésén, beépült mondandója olvasóinak tudatába, pszichikumába, szeretett személyiségének emléke elevenen él bennünk. 2* 19