AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Fallenbüchl Zoltán: Sigray László Ignác emlékirata

A könyv azonnal elárulja, hogy nem a hagyományosan szokásos antik szerzőkre támaszkodó etnológiai művel van dolga az olvasónak. 11 kérdésben, Quaestio-ban tárgyalja a magyar etnogenezis problémáját, állást foglalva a hármas, (hun, avar, magyar) honfoglalás kérdésében. Forrásai nem PTOLBMAIOS és az antik írók, hanem Siegmund BLRCKEN, BUSBEQUIUS, HERBERSTEIN, RUBRUQTJIS, azután BERNEGGER, SCHOEDEL és természetesen THTJRÓCZI is. A felsoroltakkal részben polemizál, s véleményét szerényen, de határozottan így szegezi le: „Nos concludimus ex his, trés immo Hunnorum ingressus in Pannoniam statuendos." Módszerében a nyelvészeti elem is megjelenik, és alapjaiban már megvan benne mindaz, legalábbis feltételezés formájában, amit e kérdésről a mai őstörténet, jóval nagyobb apparátusa mellett is, mondani képes. A végén mindezt így foglalja össze FÖLDVÁRI: „Utrum haec etymologia an mythologia sint, neque affirmamus, neque negamus, calamum et censuram suspendimus, qui certiora de Chunis, Avaribus et Hungaris antea dedimus. Omnem ad maiorem Dei Glóriám." Hátul a kötetben fel van sorolva név szerint az a harminc diák, akik az évfolyamot elvégezték s a kiadást lehetővé tették. Összetételük érdekes. Közülük 18 „Hungarus"-ként van jelölve — ezek kettő kivételével nemesek is. 11 a „pannon"-ok, szlovákok száma, kiknek alig fele polgári rendű, a többi — bár nincs jelezve — a nemnemesek közé tartozik. A harmincadik egy lőcsei német polgárfiú. Az összes hallgatók egyharmada Nyitra megyéből került ki, 7 Pozsony megyéből, a többiek is jobbára a közelebb eső megyékből; de még Kezdi székből való székely fiú is akad köztük. E neo-baccalaureusok ahogyan nevezik magukat, ezzel részben be is fejezték tanulmányaikat, csak húszan folytatták. 1713-ban SIGRAY leteszi a doktorátust évfolyamtársai nagyobb részével együtt. Ezúttal ismét FÖLDVÁRI egyik munkáját adják ki a tanítványok, a MÁTYÁS királyról szólót. Címe: Idea Principum in Sapientia coronata Matthiae Corvint regis Hungáriáé XXXIV. Honori Perillustris Domini Ladislai Ignatii Sigray ... et relinquorum praenobilium, reverendorum ac eruditorum dominorum ... Promotore Michaeli Földvári ... A condiscipulis Philosophis Neo-Doctoribus oblata.

13 Műfaját tekintve a „fejedelmi tükrök" sorába tartozik. Igyekszik MÁTYÁsról minden adatot összefoglalni, ugyanakkor — filozófiai vizsgálat alkalmából kiadott mű lévén — a kor szellemének megfelelően architektonikusan, „oszlopokra" építve a témát, mutatja be az uralkodó egyéniségét, főként morális arculatát. Ha talán túl is idealizálja MÁTYÁst, ami annál inkább érthető, mivel példaképként akarja állítani az ifjúság elé, kétségtelen, hogy forráskritikát alkalmaz. Ez bizonyára a bollandisták hatása. Részletesen foglalkozik az uralkodó származásával, cáfolni igyekezve a ZSIGMOND királytól való törvénytelen eredetet, és úgy találja, hogy a római gens Corvinianából való származás nem lehetetlenség, hiszen a király családja oláh eredetű, a vlachok pedig római gyarmatosok utódai. Elismeri azonban, hogy teljes bizonyosság nem nyerhető a kérdésben. A továbbiakban mondandóját MÁTYÁS erényei köré építi fel. Jellemzői szerinte a vallásosság, az okosság, az erősség, a bölcsesség, az igazságosság, a kegyesség és végül az alattvalók szeretete. Mindegyik állítását bőven illusztrálja MÁTYÁS életéből és a történelemből vett példákkal. Az alapjában történetbölcseleti mű retorikus fordulatain át is érződik a forrásirodalom alapos ismerete csakúgy, mint az annak 13. OSZK, rakt. jelz.: 219.260 174