AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

A honismeret tudósainak véleménye A történelem mellé a századfordulón már egyenrangú társként kezdtek felzárkózni az állam- és honismeret tudományágai: a topográfia, a statisztika és a helytörténet. , SZÉCHÉNYI ezekben a viszonylatokban is 12 tudóst tüntetett ki katalógusának megküldésével, közülük azonban csak kettőnek (KORABINSZKY János Mátyásnak

187 és SCHWARTNER Mártonnak

188 a válaszát ismerjük. Kettőjük közül is csak az utóbbinak levelében találunk érdemleges megjegyzéseket. SCHWARTNER, az Egyetemi Könyvtár megbízott igazgatója nemcsak a hazai irodalom, hanem a könyvtárügy („res literaria et lihraria'

1

'') szemszögéből is értékeli ezt a szellemi kincsestárat („thesaurum illum librarium"), s kiemeli, hogy kivált a nemzeti jellegű tudományok művelőjének („literarum Hungaricarum cultoribus

,,

J elsőrangú támasza lesz: becsesebb az aranynál és cédrusnál. A helytörténeti kutatók (BÁRDOSSY János, EDER József Károly, GENERSICH János, GOTTZIGH Ignác, LEHOTZKY András, SCHÖNWISNER István, SIMONCHICH Ince és SZIRMAY Antal) is lelkesen üdvözlik SZÉCHÉNYI Ferencet és könyvtárát. Legyen szabad itt csupán SIMONCHICH Incének, a máramarosszigeti piarista gimnázium igazgatójának, táj történetünk és numizmatikánk egyik úttörőjének leveléből idézni: e

v

tudósunk „reipublicae literariae stator"-ként üdvözli SZÉCHÉNYit s többek között ezt írja: „Tu domine comes, eruditis aedem posuisti!" S megállapítja, hogy ez a téka, vagyis a tudomány háza („domus eruditionis") többet jelent a nemzetnek mint a hajdani nagy Corvin könyvtár, mivel hogy az tulajdonképpen nem az ország kincse volt („regni thesaurum non fűit") csak a királyé.

189 A kezdeti fejlődés állapotában levő hazai közgazdasági irodalom művelői közül egyedül BERZEVTCZY Gergely az, akinek SzÉCHÉNYihez intézett levelét ismerjük. Ám ő valóban egyike volt a széles látókörű, európai műveltségű férfiaknak, akik teljes jelentőségében fel tudták mérni a Nemzeti Könyvtár intézményét. Nem csoda hát, ha ily szavakkal méltatta Széchényit: „Nomen Excellentiae Vestrae ab omnibus litteratis, ab omnibus Hungaris celebrabitur in omne aevum." S nehogy a gróf túlzásnak tekintse e hódolatot, szükségesnek tartott még egy megjegyzést: „Nihil ago aliud, quam ut gratitudinis publicae, quae maxima est, partem minimam declarem."

190 Természetkutatók, orvosok és agronómusok véleménye A jogtudomány, történetírás és honismeret képviselőinek megismerése után a következőkben arról kell meggyőződnünk, miképpen vélekedtek a nemzeti könyvtár felállításáról a természettudósok. Itt mindenesetre csekélyebb érdeklő187. Uo., 364. f. Bécs, 1802. dec. 1. 188 Uo., 712. f. Pest, 1802. okt. 9. 189. Uo., 705-706. f. 190. Uo., 162. f. Kakaslomnic. 1803. febr. 15. — GOMBOCZ Endre: A magyar botanika törtenete. A magyar flóra kutatói. Bp. 1936. 190 — 390. 1. — Ua.: A hazai természettudósok rövid életrajza. Élettudományok. Bp. 1939. 10* 147