AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

így pl. lelkesen tolmácsolta a haza háláját a munkácsi görög katolikus káptalan is: ,,Per enni cum gratitudine chara patria nostra magnanimum hunc Excellentiae Vestrae recolet zelum."

152 De többé-kevésbé szívélyes hangon nyilatkoztak más, gyakran nemzetiségi elemekből álló káptalanok is. így az esztergomi, pozsonyi, nyitrai, besztercebányai, rozsnyói vagy Erdélyben a román görög katolikus balázsfalvai, Horvát-Szlavón országban pedig a zágrábi. Tekintve azonban, hogy a levelekben viszonylag kevés az új gondolat és sok az egyazon formát követő megfogalmazás, a belőlük való további idézésektől eltekintünk. Előreboesátott megállapításunkat — hogy ti. a korszerű kulturális törekvések iránt a felsőbb egyházi testületekben is országszerte sok figyelemreméltó megértés és rokonszenv jelentkezett — a fenti idézetekkel igazoltnak láthatjuk. Társadalmi szemlénk további során a Széchényi Könyvtárnak protestáns egyházi körökben való fogadtatását kíséreljük meg tisztázni. E) Protestáns egyházi személyek állásfoglalása Kétségtelen, hogy a hazai protestáns egyházaknak a 17—18. században nehéz, kálváriás utat kellett megjárniok. Az elszenvedett üdöztetésekkel, megaláztatásokkal azonban egy nagy erkölcsi jó is együttjárt, az ti.

} hogy nem kellett eszmei és érdekközösséget vállalniuk a magyar államiság megszüntetésére törekvő Habsburg uralkodóházzal. A legmostohább körülmények között sem kényszerültek a haza, a nemzet, a magyar művelődés érdekeivel ellentétes célokat szolgálni. Ennélfogva nekik nem is kellett a 18. sz. második felében a nemzeti gondolat újjászületésének időszakában visszafordulni, visszatérni a helyes, a természetes útra, miként a katolikus papságnak.

153 De volt a protestáns egyházaknak egy másik nagy előnyük is, a 18. századi korszakos általakulás idején. Számukra az a világi kultúra, amely a nemzeti eszmével szoros egységben követelt magának társadalmi elismerést, nem volt oly távoli, annyira idegen, mint a katolikus papság számára. Ez nemcsak azért volt így, mivel a protestáns lelkészség tulajdonképpen világi életformát élt, sőt valójában beleolvadt a nem-egyházi társadalomba, hanem azért is, mert intellektuálisan is több szállal kötődött a laikus kultúrához, mint a katolikus. A protestáns teológusoknak — tudjuk — külföldi egyetemi tanulmányaik során mindenkor alkalmuk volt bármiféle világi stúdiumokkal, akár orvostudománnyal is foglalkozniuk, míg a katolikus klerikusok ilyesmitől átalában el voltak zárva. Protestáns részen tehát a laikus műveltséggel való megbarátkozás, annak munkásai közé való beállás nem okozott különösebb nehézséget.

154 Végül, de nem utolsó sorban előnyösebb helyzetben találta a felvilágosodás kora a protestáns papságot annyiban is, hogy ők nem voltak olyan mélyen bele• 152. Uo., 434. f. Ungvár, 1807. dec. 26. 153. A magyar protestáns egyházak XVIII. századi helyzetéről 1. MÁLYUSZ Elemér: A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus. Bp., 1939, 24 — 89. 1. 154. BTJCSAY Mihály: Geschichte des Protestantismus in Ungarn. Stuttgart, 1959. 128-130., 130-136. 1. — BÍRÓ Sándor-BucsAY Mihály-TÓTH Endre-VARGA Zoltán: A magyar református egyház története. 1949. 223 — 226. 1. 137