AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

klerikális kultúra papi-szerzetesi hordozói ellen; többé-kevésbé ezek maguk távo­lodtak el a merőben teológiai szemlélettől, s bizonyos mértékig a katolikus uni­verzalizmus eszméitől is, és próbáltak önként, ösztönszerűen hozzásimulni a ma­gyar nemzeti gondolkodásmódhoz. 131 Tanulmányunk bevezető részében rámutattunk már arra, hogy e téren — igaz, nem tudatosan — maguk a jezsuiták nyitottak utat. Az által tették ezt, hogy katolikus oldalon ők kezdtek először behatóan foglalkozni a magyar törté­nelemmel s ők teremtették meg a tudományos jellegű nemzeti történetírást. 132 Hogy ez a tevékenységük nem maradt hatástalan a többi szerzetesrendre és a vi­lági papságra, ahhoz alig férhet kétség. A nemzeti eszme iránt amúgy is fogéko­nyabb piaristák és a magyar alapítás hagyományát ápoló pálosok a jezsuiták nyo­mán bizonnyára nagyobb bátorsággal léptek maguk is a nemzeti stúdiumok terüle­tére. BESSENYEI és társai a magyar nyelvű, magyar szellemű irodalomért és tudo­mányosságért indított harcuk idején a szerzetesekben — kivált a JÓZSEF császár által szétosztatott rendek tagjaiban — többnyire már nem ellenfelekre, hanem fegy­vertársakra találtak. Voltaképpen az történt, hogy a tudományos képzettségű szerzetes papság a polgári-nemzeti kulturális célokra törő, éppen születőben levő új értelmiség kiegészítő része lett. 133 Ami a főpapságot illeti, a barokk eszmeiségtől való eltávolodás — tudvalevő­leg — az ő körükben is megkezdődött. Tekintve azonban, hogy az érseki, püspöki székeket az uralkodók legnagyobbrészt dinasztikus érzelmű mágnáscsaládok sarjaival töltötték be, az ő korszerűsödésük nem annyira nemzeti orientációban jelentkezett, mint inkább a nemzetközi tudományossághoz való felzárkózásban. A közismert nagy könyvtáralapító főpapok (gr. ESZTERHÁZY Károly, gr. BAT­THYÁNY József és Ignác, gr. KOLLONICS László, gr. ERDŐDY László és a többiek) elsősorban az európai tudományos eredmények hazai elterjesztését, modern egye­temek alapítását, csillagvizsgáló obszervatóriumok és egyéb tudományos intéze­tek felállítását tekintették főfeladatuknak. Tették pedig mindezt azért, hogy az egyház hagyományos kultúraközvetítő és kultúrafejlesztő szerepe továbbra is fenntartható legyen. Maradandó értékű gyűjtő- és szervezőmunkájukkal a főpapok természetesen — akarva, akaratlanul — hozzájárultak a nemzeti műveltség eme­léséhez is. 134 A tanító és lelkészkedő papság véleménye Az ismert tényekből következtetni lehet tehát arra, hogy a tudományművelő szerzetesség, de a hetvenes-nyolcvanas években a világi alsópapság is pozitíven, sőt lelkesen értékelte SZÉCHÉNYI Nemzeti Könyvtárának létrehívását. A káptala­nokról és tagjaikról viszont — tekintve hogy a kanonoki stallumok nemcsak fő­papi ranggal és javadalommal, de főpapi mentalitással is jártak — inkább azt lehet feltételezni, amit a püspökökről, hogy elismeréssel, de kissé talán féltékenyen fogadták SZÉCHÉNYI alapítását. Ha a SzÉCHÉNYi-levéltárban őrzött idevágó, mintegy 70 darabra menő le­131. MIT II. k. 551 — 571. 1. — HERMANN Egyed: A katolikus egyház története Magyar­országon. München, 1973. 338-339., 364-367. 1. 132. L. a 13. jegyzetet! 133. Kivált a piaristák és pálosok. MIT II. k. 551 — 559. 1. 134. HERMANN, i. m. 309 — 310. 1. — BERLÁSZ, Könyvtári kultúránk. 324 — 328. 1. 133

Next

/
Thumbnails
Contents