AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

Debrecen sorai még emelkedettebb hangulatúak: „Mely megbecsülhetetlen áldozatot tett Excellentiád édes Nemzetünknek, tudják azok és jól értik, valakik gondolatjaikat a jövendő időkre kiterjesztik. Látják hogy nagylelkű eleinek nyomdokát követvén, Excellentiád nyitott utat, sőt szárnyakat készített kedves hazánkfiainak, hogy a tudományok egén más nemzetekkel vetélkedve repülhessenek. — A legerősebb alkotmányokat, a legroppantabb piramisokat maga az idő megemészti és lerontja. De Excellentiád híre, neve, emlékezete, dicsősége fennmarad örökké; oly erős oszlopot emelt Excellentiád a nemzet szívében, melynek betűi soha le nem kopnak."

109 Erdélyből — nem tudható mi okból — csak két-három város (Kolozsvár, Beszterce és Medgyes) levelét őrzi a Széchényi-levéltár. Legyen szabad közülük csupán egyet idézni, M

edgyesét. E régi szász város lakói — meglepő módon — magyar nyelven üdvözölték a grófot, sőt magyar szellemben, magyar érzéssel is. Hálairatuk így szólt: „Itt is, Európának pallérozott, s a magyar koronához tartozó tartományoknak végső szélin vágynak egy hétszáz esztendőktől fogva idetelepedett polgári nemzetben, s annak hazánkban és kormányunk alatt élő városunkban a tudományokat s azok közt a históriát, kiváltképpen a haza históriáját s az azt igen segítő numismaticát szerető és becsülő férfiak akik ezen tudományoknak gyakorlását s előmozdítását hazafiúi indulatból óhajtják.'* Éppen ezért — ezzel zárul a levél — a Széchényi Könyvtár katalógusait közkönyvtárukba helyezik, hogy minden érdeklődő számára hozzáférhető legyen.

110 Nem maradtak ki az üdvözlők sorából Horvát-Szlavónország városai sem. Zágráb, Várasd, Károlyváros, Pozsega és Fiume szintén elismerő, magasztaló levéllel üdvözölték a könyvtáralapító SZÉCHÉNYI Ferencet, akire kölönben mint II. József-kori báni helytartójukra ekkoriban még sokan emlékeztek.

111 C) Főúri vélemények Főnemességünk a 18—19. század fordulóján számra nézve meglehetősen csekély részét alkotta a feudális uralkodó osztálynak, (mindössze 92 hazai eredetű grófi és 77 bárói, valamint 306 honfiúsított, ún. indigena német családból állt),

112 ámde vagyonosságánál és ebből eredő társadalmi-politikai vezető szerepénél s nem utolsó sorban széles körű műveltségénél fogva mégis magasan fölötte állt a többi kiváltságos csoportnak. Hogy ilyen adottságok mellett a közvélemény alakulására jelentős befolyással volt, az alig lehet kétséges. Ismeretes azonban, hogy ez a befolyás a Rákóczi-szabadságharc óta mindinkább a dinasztia, s egyre kevésbé a nemzet érdekében érvényesült. MÁRIA TERÉZIA korában pedig főnemességünk zöme — osztrák-cseh családokkal történt sorozatos összeházasodások következtében — kultúrában és érzésben csaknem teljesen elidegenedett a magyarságtól: birodalmi arisztokráciává vált.

113 109. Uo., 228. f. 1807. nov. 9. 110. Uo., 438-440. f. 1811. jan. 24. III. Uo., 568., 595., 200., 495. és 258. f. Keltezés'sorban: 1808. jan. 4., 1808. febr. 20., 1808. jan. 12., 1808. febr. 12. és 1808. márc* 29. 112. Novum calendarium ad annum . . . MDÖGXOVIII. etc. 345 — 348. 1. 113. WELLMANN Imre: Az udvari ember. — MM IV. k. 279 — 306. 1. — Még mindig tanulságos MARCZALI, Magyarország II. József korában. I. k. 1885. 148 — 161. 1, — Vö. EMBER Győző: A barokk rendi társadalom. = MM IV. k. 141 — 145. 1, 128