AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

Excellenciádnak kedves hazánk litaraturabéli előmenetelét, s díszét eszközlő szorgos, költséges és fáradhatatlan munkálkodását."

76 Nógrád megye jóval bővebben nyilatkozott, de a Nemzeti Könyvtárban nem annyira a jövő zálogát, mint inkább a múlt tiszteletreméltó kulturális teljesítményeinek igazoló ját látta. ,,. . .Nem lehet nem örvendenünk — így szólt a nemesség — azon dicső nemzeti tulajdonnak, amely annyi viszontagságok között fennmaradóit és már a maga régiségével is méltóságos alkotmányunkra új fényt és elhunyt derék eleink tetteikre új tündöklést hoz."

77 Majdnem ugyanilyen szellemben fogant Pozsony megye üdvözlő irata is. „Édes Hazánknak és érdemes elődeinknek örökítésekre szolgáló gyűjteményeknek.. . lajstromait — írták — a megyei levéltárba helyezzük.''''

18 Turócz megye a szlovák nemzeti öntudat későbbi erős vára, mint említettük latin nyelvű levélben üdvözölte SzÉCHÉNYit, ámde éppen olyan áradó lelkesedéssel mint akármelyik alföldi megye. Levelének érdemi észre így hangzik: „Adeo generosum Hungáriáé per Excellentiam Vestram oblatum et in promotionem scientiarum, consequenter erudiendam nationem vergens donum, cum admiratione veneratur Europa, Hungara autem gens nomen Excellentiae Vestrae et in annalibus et cordibus et cordibus suis immortale efficiet, seraque posteritas magnitudinem doni uberius recognitura Excellentiae Vestrae in cineribus etiam benedictura est."

79 Egy másik jellegzetesen szlovák etnikumú megye, Liptó még megindultabb hangú, magyar nyelvű vallomást tett. Tisztában vagyunk vele — írták a nemesek — a katalógusokat azért kaptuk, hogy „az Ország Könyves Tárházának, melyet Excellenciád anyanyelvünk nagyobb tökéletesítésének s édes Nemzetünk nagyobb dicsőségének s magasztalásának buzgó szeretetéből" a nádor gondviselésére bízott „drága adományával szabadon élhessünk s azt tetszésünk szerint használhassuk". Közölték SZÉCHÉNYIVEL azt is, hogy érdemét örök emlékezetül, a megyei jegyzőkönyvbe iktatták, de beleoltották a szívükbe is. Végül levelüket ezekkel a szavakkal zárták: ,,. . .Noha azon ország részét lakjuk, ahol a magyar szóval élés igen ritka, csendes lépéssel, de teljes akarattal azon igyekezünk, hogy ez afakadásban levő csemete gyökerestől együtt ki ne száradjon, hanem gondos szorgalmatosságunknak és tehetségünknek azon célra való fordítása által arra az állapotra juthasson, melyben kellemetes virágokat és egy kis időnek elf olyasa után édes ízű gyümölcsöket hozhasson.'''

80 A Felvidéket kelet felé lezáró Sáros és Zemplén megye szintén nagy elismeréssel adózott SzÉCHÉNYinek. Az előbbi főleg azon örvendett, hogy a Nemzeti Könyvtárban végre van egy olyan tekintélyes intézménye az országnak, amely a külföldet helyesen tudja informálni a magyar múltról. Egyben a maga részéről is köte76. Uo., 551. f. Besztercebánya, 1808. márc. 21. 77. Uo., 452. f. Balassagyarmat, 1802. nov. 16. 78. Uo., 494. f. Pozsony, 1807. nov. 25. 79. Uo., 616. f. Szentmárton, 1807. dec. 19. A fenti szöveg magyar fordítása: „Az Excellenciád által Magyarországnak felajánlott, a tudományok előmozdítására és következésképpen a nemzet nevelésére irányuló, annyira nemes ajándékát Európa csodálattál tiszteli, a magyar nép pedig Excellenciád nevét úgy az annalesekben, mint szívében halhatatlanná fogja tenni, a kései utókor meg, amely majd az adomány nagyságát bővebben meg fogja ismerni, Excellenciádat még hamvaiban is áldani fogja." 80. Uo., 395. f. Szentmiklós, 1807. nov. 24 121