AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

Helytartótanács) kebelében. Amire a közvárakozás irányult, hogy ti. a roppant szellemi kincs zárt egyházi testületek birtokából nyilvános világi művelődési intézetek birtokába menjen át — végső fokon biztosítottnak látszott. Ámde a valóságban ez a hatalmas arányú birtokátruházás korántsem zárult ilyen megnyugtató eredménnyel. A feloszlatott rendházak (33 jezsuita kollégium és 140 különböző kolostor) együttes könyvállománya — óvatos becslés szerint — legalább 100 000 kötetet tett ki. Ebből a pesti Egyetemi Könyvtár állítólag csak mintegy 5600—5700 kötetet válogatott ki magának, úgylátszik zömmel ősnyomtatványokat és egyéb ritkaságokat. Hogy a szóban forgó öt kir. akadémia mekkora mennyiséget igényelt, nem tudható. Feltételezhető azonban, hogy jóval kevesebbet, mint az Egyetemi Könyvtár. Ezek a főiskolai tékák ui. mint alakulófélben levő modern jellegű tankönyvtárak, gyűjteményeiket bizonnyára nem avult, hanem aktuális értékű szakkönyvekből kívánták összeállítani. Ám ilyesmit a szerzetesi könyvtárakban csak kis számban találhattak. De ha mindennek ellenére nekik is sikerült volna egyenként átlag 5000 kötetnyi részesedésre szert tenniük, akkor is a rájuk első hányad 20 000—25 000 kötetnél többre nem mehetett. Anynyit jelent ez, hogy az öt királyi főiskolai könyvtár a szerzetesi könyvtárak összállományának csupán mintegy 1/4 részét vehette át.

43 Az, hogy a királyi gimnáziumoknak mi jutott osztályrészül, az ez idő szerint még tisztázatlan kérdés. Bizonyos azonban, hogy a felszámolt kolostori könyvtárakban nagy mennyiségű olyan könyv maradt vissza, aminek az osztozkodásban nem akadt gazdája. Ezt a hátrahagyott — esetleg több tízezer tételre menő — csődtömeget a vonatkozó helytartótanácsi szabályzat árverésre rendelte bocsátani. Egy bizonyos hányad tehát így hazai magánkönyvtárakba került, de sok minden juthatott törvényesen vagy törvénytelenül kereskedők kezére is, s rajtuk keresztül külföldre. Végül fel kell tételezni, hogy a figyelemre nem méltatott végső maradéknak pusztulás lett a sorsa.

44 Azt a roppant károsodást, ami ebből a jozefinus „könyvtárreforrm'-ból a hazai könyvkultúrára s kiváltképpen a sarjadó nemzeti tudományosságra nézve származott, kellett volna a rendi törvényhozásnak az 1790-es évek során pótolni. Láttuk azonban, hogy az e végre életre hívott Deputatio Literaria mennyire alkalmatlannak bizonyult a feladat megoldására. Űgy látszik, hogy a BESSENYEI-, RÉVAI-, DECSY-féle elképzeléseket a bizottság figyelemre sem méltatta. A nemzeti közkönyvtár eszméjének a rendi politika vizein ilyen módon történt zátonyra jutása azonban — mondottuk — a 18—19. század fordulóján nem került nyilvánosságra. A literátoroknak a nemességbe vetett reménye tehát egyelőre még nem foszlott szét. 6. A felvilágosult abszolutizmus felszámolása A reformok útjának eltorlaszolódását más oldalról, az uralkodóház politikai felfogásában és gyakorlatában bekövetkező fordulat tüneteiből kellett tudomásul venni. Konkréten kifejezve: a felvilágosult abszolutizmus kormányzati rendszerének felszámolásából. 43. Uo. 44. Uo. 112