AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

Pajkossy György: Sebestyén Géza 1912—1976

közművelődési könyvtár, mely közvetlenül, vagy közvetve ne kapott, ne nyert volna munkássága révén. A tudományos könyvtárakat — pályakezdése óta — együttműködésben, munkamegosztásban, kooperációban képzelte el. Korán felismerte a szakkönyvtárak növekvő jelentőségét. Ellenfele, opponálója volt minden arisztokratizmusnak, a szellemi munka szintjeit változatosságukban és átmeneteikben fogta fel. A könyvtárat a tudomány fegyvertárának tekintette; vallotta, hogy a könyvtáros feladata mindenekelőtt a tudomány és kultúra szolgálata. Elén járt azoknak, akik a negyvenes-ötvenes évek fordulójától kezdve a magyar tudományos könyvtárak szemléleti és munkaszervezeti reformját sürgették és érlelték. Átfogó ismereti és tapasztalati anyaga tette lehetővé, hogy Sallai Istvánnal együtt a legáltalánosabban használható modern magyar könyvtáros-kézikönyvet írja meg. Úttörő képviselője lett a könyvtári informatika ügyének, fáradhatatlan gondozója az egyetemes tizedes osztályozásnak, majd teljes kiadásának főszerkesztője. * Kit veszített Sebestyén Géza halálával a Széchényi Könyvtár? A nemzeti könyvtárat mindig a kultúra intézményeinek élvonalában, a nemzeti múzeum és nemzeti színház mellett helyezte el. A hagyományt, melyet a nemzeti könyvtár feladatkörét illetőleg az elődöktől átvett, továbbfejlesztette. A könyvtár történetének nagy könyvtáros-egyéniségei sorába írta be nevét. Központi szerepet szánt a nemzeti könyvtárnak a modern magyar könyvtárügyben, írásaiban hatásosan bontakozik ki a Széchényi Könyvtár kettős feladatkörének diptychona: gyűjteményeivel a nemzet könyvtáraként, közérdekű könyvtárközi tevékenységével pedig — egyenlők közt — a hazai könyvtárak összekötőjeként és hivatalaként működvén. Újjászervezte és megindította a nemzeti bibliográfia számos kiadványformáját. Személyes irányítással és közvetlen munkával közreadáshoz segítette a Magyar Könyvészet sorozatának felszabadulás utáni ciklusát és a szerkesztés végszakaszába juttatta a két világháború közötti magyar könyvtermés annyira várt első összefoglaló bibliográfiáját. Nevéhez kötődik — mint legnagyobb jelentőségű alkotása — a Széchényi Könyvtár új épületének koncepciója, belső térrendezése, programja. Ez a munka évek fejtörését, örömét és gondját jelentette számára. Tragikus igazságtalansága a sorsnak, hogy az épület elkészültét nem érhette meg. Utolsó éveinek energiáját jórészt arra fordította, hogy a nemzeti könyvtári bibliográfiai munkának a nemzetközi információs rendszerekbe való bekapcsolását előkészítse. Kezdeményezője volt a számítógép-technika könyvtári-bibliográfiai alkalmazásának. Személyéhez fűződik a nemzeti könyvtárban a külföldi hungarikumok számbavételének és begyűjtésének sok kezdeménye és eredménye. Rendkívül fontosnak tartotta a könyvtár nemzetközi kapcsolataiban a külföldi magyarság kultúrájának a segítését. Ugyanakkor — az egyéb kapcsolatoknál fontosabbnak ítélve — szívósan építette a kapcsolatokat a szomszédos csehszlovák, jugoszláv, szovjet 9