AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - P. Eckhardt Mária: Liszt Ferenc és magyar kortársai az Országos Széchényi Könyvtár dedikált Liszt-zeneműveinek tükrében

életén át lelkes LiSZT-rajongó maradt, amiről tanúskodik néhány, levelezésükből nyilvánosságra hozott írás is. — LISZT igen kedvelte és sokra értékelte a nagy tehetségű színésznőt, a vonzó egyéniségű asszonyt. Megismerkedésük évében, közvetlenül LiszTnek Pestről történt elutazása után, levélváltás zajlott le kettejük között, melynek két, LISZT által írt darabja szerepel a PRAHÁcs-féle levélgyűjteményben (89. és 90. sz.). Míg az első levél, melyben többek között weimari látogatásra is hívja a színésznőt, bensőséges baráti kapcsolatra is utal a szokványos udvariassági formulák (,,Permettez-moi done, Madame, de compter un peu sur la gracieuseté de votre memoire ..." stb.) mellett, addig a másodikkal LISZT ügyesen és udvariasan leszereli BTJLYOVSZKY Lilla túlzásba vitt rajongását. 1859-ben, amikor a művésznő úgy határoz, hogy drámai adottságait külföldi színpadokon is próbára teszi, LISZT figyelemmel kíséri fellépéseit, s bizonyos jelek alapján arra következtethetünk, hogy támogatja is a kezdeti lépéseknél.

21 Breslauban, Weimarban, Meiningenben történt sikeres vendégfellépései után BTJLYOVSZKY Lilla a drezdai udvari színházhoz szerződött, ahol ő kapta meg a legjelentősebb női főszerepeket (pl. Júliát, Opheliát, az Orleansi Szüzet). Magyarországon a hatvanas évektől kezdve már csak mint vendégszereplő lépett fel. Kiváló tehetségét és LiszThez fűződő két évtizedes barátságát ismerve, mégis könnyen megérthetjük, mért éppen őt kérte fel a mester a Prometheus pesti bemutatóján, 1875. március 3-án, az összekötő szövegek elmondására. „Holnap a Liszt-egylet előadja a Prometheus-kórusokat — Pohl szövegével, melyet Bulyovszkyné asszony szaval majd el, gothai emlékeket idézve"

22 — írja LISZT 1875. március 2-án WITTGENSTEIN hercegnőnek. Pesten a Prometheus magyarul hangzott el; az egész előadógárda is magyar volt. Nyilván külön erre az alkalomra készült az a kétnyelvű, FANDA és FROHNA könyvnyomdájában, Budapesten nyomatott kis füzetecske, melyet az OSZK példányába az 1. lapon levő tartalomjegyzék után kötöttek be, s amely a következő címet viseli: Szöveg Liszt Ferencz felszabadított Prometheusához. Pohl Rilcárd után Ábrányi [Kornél]. — Text zum ,Entfesselten Prometheus'. In Musik gesetzt von Franz Liszt. A kis füzet az összekötő szövegek előtt egy — szintén kétnyelvű — előszót is tartalmaz, melyet LISZT Ferenc írt (feltehetőleg francia nyelven, mert a német bevezető alatt Peter CORNELIUS neve áll fordítóként). Ebből idézünk most — a magyar változatból —, mert ez az előszó röviden összefoglalja a mű történetét és koncepcióját. „A Herder-szobor leleplezését Weimar 1850-ben ünnepelte — így szól a szerző műve előszavában — elhatározván, hogy az ünnepélyes nap estélyén[!] díszelőadást tart a színházban kizárólag e nagy költő, e nagy gondolkodó tiszteletére. Karénekei s a drámai formát inkább megközelítő költeményei közül, a ,Fölszabadított Prometheus'-t választottam, (egyikét e válfajba tartozó műveinek, melyből legtisztábban kicsillámlik e férfiú lelkinemessége[!], kit a világ a humanitás apostolának nevez) megzenésítendő a költemény lyrai részleteit, mely[!] tulajdonkép erre volt szánva. A készített szerzeményhez — mely nyitányul szolgált — chórusokat is csatolék, fen[n]tartva magamnak, hogy ezeket később, akár a színpadi, akár a hangversenyi előadás mérve szerint összesítsem; az akkori előadás kivételes lévén, miután — hogy 21. PR. 112. sz. levél, ill. annak jegyzetei. 22. «Demain, execution des choeurs du Prométhée par le Lisztverein — avec le texte de Pohl que déclamera Mme Bulyowski de Gothaique souvenance.» LA MARA (LIPSIUS, Marie): Franz Liszt's Briefe. VII. Bd. Leipzig, 1902, Breitkopf u. Härtel. (A továbbiakban: Br. VII.) Nr. 85. 94