AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Kurcz Ágnes: Ismeretlen velencei Melanchton-kiadás. — Egy töredékes ars moriendi meghatározása

nyomtatvány, s az Állami Könyvterjesztő Vállalat osztályunkra juttatta el a könyvet véleményezésre. Az 59 leveles nyomtatvány az A

2 levéllel kezdődik s feltehetően a végén is csonka. Az egyetlen formális kiindulópont a lapfej (vagy élőcím): „Alphabetum primum" (ill. IL, III. stb.) volt, mert a szövegben, a marginális (nyomtatott) jegyzetekben semmilyen utalás a címre, szerzőre, és a nyomdászra nem található. A latin nyelvű nyomtatvány a „jó halálra" készített elő, vagyis az ars moriendi-k közé tartozik. A morálpedagógiai irodalomnak ez a 15. században divatos műfaja kéziratos kódexekben és ősnyomtatványokban maradt fenn, a 16. század első évtizede után divatja lanyhult, az antikva-katalógusokban csak elvétve találni s csiipán a század első harmadában. Elsősorban illusztrált, fametszetes, kis terjedelmű nyomtatványok voltak, széles körű terjesztésre szánták őket, viszonylag olcsók lehettek. A meghatározás a formális és a tematikailag adott tárgyi „cím"-ből indulhatott ki: „Alphabetum", ill. „Ars moriendi" (és ennek változatai, pl. Speculum artis bene moriendi" stb.) címeken néztük végig mind az ősnyomtatvány, mind az antikva-bibliográfiákat, eredmény nélkül. Közben a segédkönyvtárunkban megtalálható szakirodalmat is forgattuk. Rainer RUDOLF irodalomtörténeti szempontú monográfiája

10 elsősorban az 1500-ig datált kéziratos hagyományokat dolgozza fel. Előszavában sajnálkozva említi, hogy az ars moriendik bibliográfiája még mindig nem készült el. A megvizsgált képes ars moriendik, és a rajtuk alapuló, nagyobb teológiai apparátussal készült traktátusok részletes tartalmifilológiai elemzése segítségünkre volt néhány 14. század végén élt teológus „meggy anúsításában". Az ugyanis már biztos volt, hogy a művet csak írója alapján találhatjuk meg. El kellett hát olvasnunk a művet is, bár a részletek helyett inkább a gondolatmenet követésére korlátozódtunk. Mivel ars moriendink idézi Johannes GERSONt, későbbi szerzőtől származhat; követi ugyan a RUDOLF által DiNKELSBÜHLnek tulajdonított Speculum artis bene moriendi gondolatmenetét, forrásait, de bizonyos pontokon el is tér tőle. Formai szempontból felkeltette a gyanút a századfordulón élt strassburgi prédikátor, Johannes GEILEE von KAYSERSBERG munkája.

11 Az ABC betűi alapján történő formális szerkesztésre példa a szerzőnek más, tárunkban megtalálható műve is.

12 GEILER német Sterbe-ABC-je „tudós formában", latinul jelent meg a Sermones praestantissimi... c. gyűjteményes kötetének három strassburgi foliókiadásában,

13 ezek egyike sem található azonban a budapesti könyvtárakban. Pedig méltán kelthette fel érdeklődésünket ez az alcím: „De dispositione ad felicem mortem sub uteris alphabeti contenta". Az Egyetemi Könyvtárban, F. FALK: Die deutschen Sterbebüchlein (1890) c. tanulmánya alapján meggyőződhettünk arról, hogy a művek tartalmilag mégsem egyeznek; ugyanott találtunk egy GEiLEBrel kapcsolatos modern mun7. Könyvtári jelzete: Ant. 7508. 8. ASCARELIÍI, Fernanda: La tipográfia cinquecentina Italiana. Firenze, 1953. p. 176. 9. CASTELLANI-LE MONNIER i. m. p. 198. 10. Ars moriendi. Von der Kunst des heilsamen Lebens und Sterbens. Köln-Graz, 1957. 11. Ein ABC wie man sich schicken soll zu einem kostlichen seligen Tod. — Facsimilekiadás: L. PFLEGER, Hagenau, 1930. 12. Alphabet in XXIII Predigen. Strassburg, Grieninger, 1518. Ktr. jz. Ant. 1548. 13. GRÜNINGER 1514, 1515, 1519. L. SCHMIDT, Charles: Repertoire Bibliographique Strasbourgeois jusque vers 1530. I. Jean GRÜNINGER. Strasbourg, 1894. 135., 146., 162. tételszám (az utóbbi címe: Sermones. . . fructuosissimi. De arbore humana). 69