AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Magyarok a fasizmus ellen Mexikóban a második világháború idején

talán legkisebb magyar kolóniája éppen Mexicoban él. Ennek ellenére negyvennyolc hónapon át, pontosan minden hónap tizenötödikén megjelent a Szabad Magyarság. Dacolva nyomdai, szerkesztői és nem utolsó sorban pénzügyi nehézségekkel, de mégis megjelent. Mi éltette a Szabad Magyarságot?. . . Az, hogy akik mögötte állottak, úgy érezték, hogy a nagy világégés közepette a Mexicoból szerteszálló szabad szónak megvan a maga szerepe és éppen ezekben az időkben kimondhatatlanul sokat jelent, ha magyar nyelven a szellem fegyverével veszünk részt abban a küzdelemben, mely a világ minden táján folyt a fasizmus ellen. Ez a tudat fűtötte a Szabad Magyarság mögött álló kis mexicoi csoportot és ezért nem sokalltak sem anyagi áldozatot, sem munkát, csak hogy hónapról hónapra megjelenhessen folyóiratuk. Es a Szabad Magyarság megjelent. Minden hónap közepén vitte a posta a világ minden tájára — Magyarországot kivéve —, ahol csak magyarok éltek. Az amerikai kontinens különböző államaiba és városaiba, az északi Torontotói le egészen a déli Buenos Airesig. Es ezeken túl: Angliába, a Szovjetunióba, Ausztráliába, Palesztinába és mindenhova, ahonnan csak magyarok címe került a kezünkbe. . . 1946-ban megindult a Szabad Magyarság ötödik évfolyama is. A fegyverek küzdelmének vége lett, de úgy éreztük az eszmék küzdelme még nem ért véget. . . Negyvennyolc. A Szabad Magyarságnak ez az utolsó száma. Ezt még szétküldjük a postán a világ minden részébe, s aztán egy mexicoi íróasztalon nem fognak többé magyar kéziratokkal bajlódni s egy mexicoi nyomdában nem fognak többé érthetetlen nyelven folyóiratot nyomni. . . A Szabad Magyarság megszűnt, de ami benne elpusztíthatatlan volt, élni fog tovább és sokezer kilométernyire Mexicotól olvad majd bele a haladásért, az örök emberi fejlődésért folytatott küzdelembe." ÁDÁM György,

2 a folyóirat állandó munkatársa így értékelte a lapot 1946 májusában: „Miben állt a Szabad Magyarság jelentősége elsősorban a dél-amerikai szabad mozgalmak számára? Abban, hogy évek hosszú során át, hónapról-hónapra, eljutott sokszáz főnyi, időnként az ezerhez is közeljáró olvasóközönséghez és annak harcos antifasiszta szellemben nyújtott tájékoztatást a mi kis magyar glóbuszunk és a világpolitikai eseményekről, főleg annak bennünket érintő vonatkozásairól. E következetes munkának szükségszerűen kellett hatást kiváltania; a Szabad Magyarságot nemcsak Londonban és Moszkvában olvasták, de Sao Pauloban, Rio de Janeiroban, Buenos-Airesban, Montevideoban, Santiago de Chilében és La Pazban is. írásait nemcsak New Yorkban vagy Kanadában reprodukálták; egy alkalommal egy chilei antifasiszta újság hasábjain fedeztük fel, véletlenül spanyol fordításban. Vagy Montevideoban olvasták fel a magyar rádióórán, hol Sao Paulo magyar munkásai figyeltek bizalommal szavára, hol Bolívia ónbányái mélyére ért el a hangja. . . A Szabad Magyarsággal szemben tanúsított magatartás bizonyos mértékben fokmérője és kifejezője volt annak, mily erős volt az egyes országokban a tisztán és kizárólag helyi problémákban való elmerülés tendenciája. . ." A Szabad Magyarság 1942 júniusában indult — a Szovjetunió elleni háború első évfordulóján, egy esztendővel a moszkvai Uj Hang kényszerű megszűnése után. Egyetlen hazai irodalmi folyóirat él már csak ekkor — a többit más, tudományos folyóiratokkal együtt már lekaszálta az 1938-as új sajtótörvény —, a Magyar Csillag, a Nyugat utódja. Ami az emigrációs magyar lapokat illeti, azok is megfogyatkoztak, éppen a háború következtében. TAMÁS Aladár — más világrészen, új történelmi szituációban, de ugyanazzal a célkitűzéssel követve a hazai 100% és a párizsi Üzenet hagyományait — vállalta a mexikói folyóirat szerkesztését. 2. ÁDÁM György több cikke KIRÁLY Endre és KOVÁCS Zoltán szerzői névvel jelent meg a lapban. 314