AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A londoni Eighty Club magyarországi látogatása 1906-ban

ségi népgyűlésen, majd október 1-én APPONYI magánvacsoráján vett búcsút az országtól. Ezután keresték föl néhányan Bécset, ahol a „paritás" kedvéért gróf KIELMANNSEGG helytartó hivatalos vendégei voltak. Még a határról táviratban, Londonból pedig levélben mondtak köszönetet KossUTHnak. A látogatás viszonzására sosem került sor. Az Eighty Club távozása jóval szerényebb figyelmet keltett a magyar sajtóban, mint érkezésük. Ennek oka lehet, hogy vidéki útjaik már nem szolgáltak politikai érdekességekkel, a beszédek nem lépték túl a kölcsönös udvariaskodások szintjét. A hírközlés fejletlensége is nehézzé tette útjuk követését Budapest határán kívül. Szeptember 30-tól egyébként is újabb angol vendégekre kellett összpontosítani a figyelmet: ekkor érkezett Budapestre az angol kereskedelmi kamarák küldöttsége. Míg az Eighty Clubtól csak szép szavakat várhattak, a brit ipar képviselőitől tőkét, magyarországi befektetéseket reméltek az Ausztriától való gazdasági különválás elősegítéséhez. Talán azt is megkockáztathatjuk, hogy az Eighty Club nem váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeket, mert magyar belpolitikai vonatkozásban sem álltak ki a Függetlenségi párt mellett a többi párt és irányzat ellenében, a fő kérdés, az Ausztriához, illetve az uralkodóhoz fűződő viszony tárgyában pedig igen tartózkodóan viselkedtek, bizonyára csalódást okozva a szélsőséges függetlenségi körökben. Ennek ellenére október elején a Függetlenségi párt banketten köszöntötte KossUTHot és AppoNYrt az Eighty Club útjának sikerében játszott szerepéért. Összefoglaló cikkben utólag a magyar lapok sem foglalkoztak a látogatással, a Pesti Hírlap vezércikke még itt-tartózkodásukkor állapította meg, hogy az út elősegítette a Magyarországgal (azaz a koalíció törekvéseivel) kapcsolatos negatív európai közvélemény megváltoztatását, hozzátéve, hogy a politikai megismerést ki kell egészítenie a közgazdasági haszonnak: ki kell szabadulni az osztrák és német tőke gyámsága alól.

52 Még tovább ment a függetlenségi igények hangoztatásában a magyarországi Hungary, amikor arra kérte az angol vendégeket, világosítsák fel honfitársaikat, hogy Angliának nem egy német—osztrák jellegű birodalom fönnmaradása az érdeke, hanem Csehország és Magyarország önállósága.

53 Az Eighty Club látogatásával volt kapcsolatos — STEED szerint annak logikus következménye — a Montasgrevue-incidens. Az osztrák hivatalos körökhöz közelálló lap október 1-én megírta, hogy a júliusi londoni interparlamentáris konferencia alkalmából VII. EDWAKD fogadta AppoNYit, aki meggyőzte a királyt a magyar követelések jogosságáról. Az angol pártklub látogatása már APPONYI eme sikerének a következménye. STEED mérges kommentárjában reményét fejezte ki, hogy „az ilyen incidensek megtanítják a brit politikáért felelősöket, hogy ne hagyják könnyelműen jóvá az ilyen nemzetközi darázsfészkekbe tett kirándulásokat".

54 APPONYI hivatalos cáfolata pár napot váratott magára, amit angol részről nem vettek jó néven.

55 STEED még sokáig dohogott a látogatás miatt, humorosnak találta, hogy „egy bevallottan antisoviniszta és szabadkereskedelmi 52. PH. 1906. szept. 25., 1-2. 1. 53. Hungary. 1906. okt. 1., 3—8. 1. 54. TT. 1906. okt. 2., 3. 1. 55. Uo., okt. 3., 3. 1. STEED szerint EDWARD király rendkívül dühös volt a hírért és külön üzenetben fejezte ki FERENC JózsEFnél a kacsa fölötti sajnálkozását. STEED levele Valentine ÖHrROnhoz. 1906. okt. 17. Archives of The Times, Printing House Square Papers, Steed Papers. 306