AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A londoni Eighty Club magyarországi látogatása 1906-ban

emléke, s remélte, hogy 1848/49 hagyományaira hivatkozva pártja és kormánya rokonszenvet tud kelteni ügyük iránt a brit közvéleményben. Az angolul is kitűnően szónokoló APPONYI sógora, MENSDOEFF gróf, a Monarchia londoni nagykövete révén jó személyes kapcsolatokkal rendelkezett egyes befolyásos angol körökben, és az Interparlamentáris Unióban való szereplése is némi tekintélyt biztosított számára, amikor cikkeiben az angol közönséghez fordult.

4 írásai és beszédei tanúsága szerint a koalícióban részt vevő Alkotmánypárt vezére, gróf ANDRÁSSY Gyula is súlyt helyezett az angol rokonszenv ápolására. • A vezérek azonban nem állottak törekvéseikkel egyedül. A magyar politikai vezetőréteg a reformkor óta erős érdeklődést mutatott Anglia iránt, a parlamenti szónoklatok és a publicisztika tele volt angol utalásokkal, precedenseket keresve gyakran hivatkoztak a brit politika példáira. Ugyanakkor a századvégen megélénkülő önálló vámterületi követelések mögött álló kis- és középburzsoázia elsősorban az angol és francia tőkénél remélt támogatást találni az osztrák és német tőke domináns súlyával szemben, s KOSSUTH mint kereskedelemügyi miniszter előszeretettel képviselte ezeket a törekvéseket. Milyen esélyei voltak a koalíciós reményeknek Angliában? Mindenekelőtt különbséget kell tennünk a magyarok melletti rokonszenv és az Ausztriával szembeni függetlenségi-nemzeti törekvések politikai támogatása között. A szabadságharc, kisebb mértékben pedig az 1867 utáni magyarországi liberális politika (például az egyházpolitikai reformok) hatására ez idő tájt még széles körűnek mondható a liberálisnak tekintett Magyarország iránti angliai rokonszenv, de a koalíció és az uralkodó közötti 1905—06-os vitában az angol sajtó nagy többsége — főként külpolitikai megfontolásból, féltve a hatalmi egyensúlyban fontos szerepet betöltő Monarchia egységét és súlyát — nem állt a magyar követelések mellé.

5 Valamivel több megértést mutattak egyes liberális körök, mert a koalícióban jogos nemzeti törekvések hordozóját látták, márpedig ezek támogatására hagyományaik, különösen pedig GLADSTONE kiállása a kis népek (bolgárok, örmények, sőt írek) mellett erre mintegy kötelezték őket. Minthogy nem ismerték a magyarországi belső viszonyokat, volt némi esélye a magyar kormánynak, hogy az angol liberálisok előtt kedvező színben tűnjék föl,

6 különösen, 4. A koalíciós vezérek közül KOSSUTH Ferenc többek között a National Review 1905 októberi számában és a Daily Ghronicle-ban (1906. február 22.), továbbá a Times-ban (1905. febr. 7.), APPONYI pedig a Monthly Review több (pl. 1905. februári) és az Outlook 1906. márc. 17-i, márc. 31-i, ápr. 14-i számában, korábban pedig 1904-ben az Interparlamentáris Unió St. Louis-i ülésére kiadott pamfletjében, valamint a Times 1905. júl. 1-i számában megjelent levelében kísérelte meg az angol közönség meggyőzését a koalíciós „nemzeti" követelések jogos voltáról. APPONYI Emlékirataiban is kitér az angol közvélemény megnyeréséért folytatott harcára, bár a részletekről csak igen szófukarul nyilatkozik. Emlékiratai II. köt. Bp. 1934. 179-180. 1. 5. Az uralkodó hangnemet a Times baráti hangú figyelmeztetései fejezték ki (ezekre 1. az 1972. évi Évkönyvben megjelent tanulmányomat: A Times és Magyarország az 1904—06-os politikai válság idején). Az angol sajtó barátságtalan hangneméről panaszkodik a Budapesten megjelenő Hungary c. lap is: The British Press and Hungary. 1907. aug. 10. 6 — 10. 1. 6. Például a Review of Reviews a magyar parlament 1906. febr. 19-i feloszlatása után elképzelhetőnek tartotta, hogy ,,a magyar hazafiak, akiket nem lehet önkényes módszerekkel meghunyászkodásra késztetni" végül elvesztik türelmüket, kinyilvánítják az ország függetlenségét és Ferenc József helyébe új uralkodót választanak maguknak. The Review of Reviews. 1906. márc. 237. 1. 292