AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban (1849—1859)

annak, ami valódilag szép."

128 Folyó ívek cím alatt évenként tízszer, 10—10 íven kerülne kiadásra az új SZÉKELY-féle orgánum a változott tervek szerint, kísérletére azonban mindössze 39-en kíváncsiak, így hozzá sem kezdhet. A pályakezdés szándékait fontolgató Szépirodalmi Közlöny 2000 előfizetőt vélt ahhoz szükségesnek, hogy elhatározását — „a lapnak összes tiszta jövedelmét visszaárasztani az irodalom bajnokaira (...) s a lelkes közönségre"

129 — végrehajthassa. Fennállása első negyedévében 1300-an, félév múltán 1700-an rendelik meg a lapot. „A magyar olvasóközönség — búcsúzik a csatavesztes szerkesztő — nagyonis könnyű olvasmányokhoz van szoktatva, s nekem az én komolyabb törekvésemmel hátrálnom kellett."

130 Hogy esetleg az általa szerkesztett lap sem állhatott mindenben feladata magaslatán — mint látjuk — SZÉKELY ben ez fel sem merült. * ARANY lapjának, a Szépirodalmi Figyelőnek színre lépéséig (1860. nov. 5.) mintegy másfél évig, ismét nincs a szó klasszikus értelmében vett irodalmi folyóiratunk, íróink, kritikusaink számára a Budapesti Szemle és politikai orgánumaink mellett az irodalmi jellegű lapok kínálkoznak újfent publikációs lehetőségként. Igaz, java íróink a Szépirodalmi Közlönnyel sem keresték a kapcsolatot. Csupán VAJDÁnak, ToMPÁnak, LÉVAYnak és JÓKAinak jelent meg néhány verse, illetőleg elbeszélése a SZELESTEY, majd SZÉKELY szerkesztette lapban. A Szépirodalmi Figyelő — és nemcsak a változott körülmények okán — más már, mint a korábban számba vett folyóiratok voltak. Ám indulásakor új fejezet kezdődik a magyar sajtó történetében is. * A Bach-korszak tehát — mint azt a fentiekből is láttuk — nem tudta megteremteni a maga életképes, reprezentatív irodalmi folyóiratát. A Szépirodalmi Lapokban sok eleme élt e lehetőségnek, s hogy mégsem tudott azzá lenni, amivé az Athenaeum és az Életképek vagy a Hét és a Nyugat vált a maga korában, abban a viszonyok mellett az orgánum is hibás. Példamutató elhatározások, igényes célkitűzések sem nélkülözhetik a körülmények gondosabb számbavételét. Ezt a tanulságot sugalmazzák a Szépirodalmi Lapok sorsát szívükön viselők nyilatkozatai ARANYtól BÉRCZY Károlyig csakúgy, mint riválisai megjegyzései. S ilyen irányban vonta le a konzekvenciát a szerkesztő PÁKH Albert is, amikor nem egészen egy évvel a Szépirodalmi Lapok megszűnte után megindította a Vasárnapi Újságot. Pedig a kor bőviben volt az időt álló, színvonalas lapalapításoknak. Kevés korszak mondhat magáénak annyi hosszú életű és kimagasló kezdeményt, mint éppen ez. A Pesti Napló (1850—1939) kulturális és tudományos életünkben betöltött jeles szerepéről már szóltunk, ám teljesítménye politikai lapként is csak európai mértékkel mérhető, és virágkorát éppen az abszolutizmus éveiben, 128. 1859. máj. 7., 54. sz. Budapesti hírharang. 129. Szépirodalmi Közlöny. 1857. okt. 4., 1. sz. 130. A „Szépirodalmi Közlöny" és a „Folyó ívek" te. előfizetőihez. = Képes Újság. 1859. szept. 18., 9. sz. 288