AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban (1849—1859)

VAJDA ilyenképp határozza meg lapja célkitűzéseit: „Azon hitben, miszerint elérkezett legkésőbb ideje annak, hogy magyar hölgyeink irodalmunk fontosságát belátva, a párizsi és egyéb külföldi idegen ,zsurnálok' helyett végre kivétel nélkül — szépirodalommal egybekapcsolt magyar divatújságot járassanak — megindítjuk lapunkat (...) Egyszóval legfőbb törekvésünk volt és marad; korszerű magyar divatlapot adni a hölgyközönség kezébe, mely míg egyfelől kimerítő ismeretet, hű képet, magyarázó tudomást ad a nagyvilág divatteréről, másfelől a magyar hazai szépirodalom s művészet megismerésében is lelkiismeretes, hű útmutatója legyen s mindazon honi közügyekről is értesítést adjon, melyekről minden igaz magyar honleánynak tudomással kell bírnia."

90 Irodalmi divatlapjainknak meghonosodásuk óta egyik legfőbb érvük, létezésük indoklására a külföldi, főként természetesen a német irodalmi lapok, folyóiratok kiszorítása. MÁTRAY Gábor 1833. ápr. 1-én megindult Regélője éppúgy ezt tekinti elsőrendű célkitűzésének, mint MUNKÁCSY János 1835. jan. 3-án létesült orgánuma, a Bajzolatok a társasélet- és divatvilágból. Városaink nagymértékben német lakossága és német szellemiségű műveltsége, továbbá a Habsburg-hatalom mindig akciókész állapotban levő germanizációs szándékai ismeretében, ilyen irányú elhatározásaikat aligha kell magyaráznunk. És ha a negyvenes években javulni látszott is a helyzet, a Bach-korszak expanzív törekvései ismét időszerűséget kölcsönöztek a fenti elgondolásnak. Az elmondottak illusztrálására hadd álljon itt a Győri Közlöny korabeli jegyzete: „Az írisz című német divatlapnak igen tevékeny apostolai lehetnek városunkban, mert alig van egy jóravaló ház, hova nevezett lap ne járna. Hacsak gusztus dolgának tekintenők, semmi szólásunk nem volna hozzá, de midőn saját lapirodalmunk elhanyagolását kell az ügyben tapasztalnunk, nem lehet elhallgatnunk, s nem kárhoztatnunk azon vétkes közönyt, melyet szebbnél-szebb divatlapjaink iránt egy némely úrhölgy tanúsít. Ugyan kérdjük, mivel különb az ,Iris', mint a Nővilág, Hölgyfutár, Divatcsarnok s Napkelet? Mi is láttuk az Iris műmellékleteit, de biz azok semmivel sem különbek a nevezett lapokéinál, sőt a Nővilág horgoló, hímző, stb. mintarajzai még szebbek az Iriséinél is. Mi nem bánjuk, ha a világ minden nyelvén megjelenő lapokat is meghozatja valaki magának, de ugyanakkor a magyarnak is kell egy kis helyecskét engedni az asztalon, mert az igazi műveltség nem csupán abban nyilatkozik, hogy idegen nyelven beszéljünk, olvassunk, hanem legfőképp nyilatkozik abban, ha édes anyai nyelvünket szeretjük, s ha a közművelődést nemzeties irányban terjesztő hazai közlönyöket tettleges részvéttel ápoljuk."

91 A Nővilág — szerkesztője elhatározása szerint — már nem irodalmi divatlap, „Hetilap a magyar hölgyek számára" — világosít fel más irányba indultáról alcíme is. Nők, méghozzá elsősorban a „középrend" asszonyai és leányai számára készülő ismeretterjesztő orgánum. Minden olyan témáról szólni kíván, amely egy művelt vagy műveltté lenni vágyó asszonyt vagy leányt érdekelhet. Népszerű, széles körökben figyelmet keltő, de nem lekezelő vagy kioktató hangon. Rovatai között a divat is szerepel természetesen, divatképpel ékítve (az előfizetési felhívás gondosan mérlegelt propaganda-szempontból minden alkalommal szépirodalommal egybekapcsolt divatlapként emlegeti), hiszen ez éppúgy a nők világa 90. Nővilág. 1858. dec. 26., 52. sz. Előfizetési felhívás. 91. 1859. jan. 27., 8. sz. 272