AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban (1849—1859)

politika kifejlése, mint a szépirodalmi lapok versei, novellái."

47 És még a folyvást kolosszális sikereivel hencegő, öntelt VAHOT is kénytelen elismerni: ,,a politikai lapok harcias lobogója sokkal több vonzerővel bír — s mi tűrés-tagadás, — bizon a szépirodalom zászlaja alól többeket el is csábított."

48 * A Bach-korszak irodalmi folyóiratai — a Szépirodalmi Lapok kivételével — az irodalomtörténet szempontjából szekunder jelentőségűek. A kor fő irodalmiesztétikai törekvései — sajátos módon — a politikai napilapokból rekonstruálhatók elsősorban. Ez a helyzet csak az évtized utolsó harmadában, a Budapesti Szemle indulásától (1857. okt. 7.) változik. Igaz, ebben nem kis része van megélénkülő belpolitikai életünknek is, amely mind nagyobb területet követel magának politikai orgánumainkban. Az Októberi Diploma után, a megyei törvényhatósági választások és az 1861-es országgyűlés idején szinte egyeduralkodóvá válik a politika napilapjainkban, nem tűrve meg maga mellett úgyszólván semmi mást. Az önkényuralom 1857-ig tartó szakaszában, ennek természetesen éppen az ellenkezője tapasztalható. Politikai orgánumaink nem foglalkozhatván érdemben az ország belső ügyeivel (vagy ha igen, akkor csak az elnyomó hatalom szája íze szerint, ezt viszont olvasóik többnyire nem méltányolják) a külpolitikai események vitatása mellett, mind nagyobb helyet juttattak az irodalom, a tudomány és a művészet kérdéseinek. Mindezt a szükség is így kívánta. A forradalom bukása egyelőre pontot tett az éppen csak éledező szakmai és tudományos lapjaink próbálkozásaira. Egyetlen tudományos folyóiratunk, az Új Magyar Múzeum (1850—1860) kínálta lehetőség viszont túl szerénynek bizonyult, mind terjedelemben, mind publicitásban. Évtizedes működése a lassú, de biztos agóniához mutatott inkább hasonlatosságot, s jellegénél fogva sem tudott (még szakmai értelemben sem!) népesebb olvasótábor érdeklődésére alkalmassá lenni. Mindezt tudós szerkesztője, TOLDY Ferenc is elismerte.

49 Politikai napilapjaink ilyen irányú funkció vállalását igényelték az olvasók is. A Pesti Napló B . . . k jegyű Nyílt levél írója már 1850. márc. 29-én arra kéri a szerkesztőt: „nyitná meg necsak tárcáját, hanem hasábjait is, koronként irodalmi ismertetéseknek". „Örömmel adunk tért — reflektál a Szerkesztő — minden szaktudományi alapos dolgozatnak a Naplóban, minden szépirodalmi és művészeti tárgynak. Ezt eddigi eljárásunk tanúsítja." De: örömmel sereglenek a politikai napilapok zászlai alá az írók, kritikusok, s a különböző tudományágak szakemberei is. Irodalmi folyóirataink — mint láttuk — rövid életűek, sorsuk a tengődés, a kiszolgáltatottság az előfizetők kénye-kedvének. Szaklapjaink pedig csak az évtized második felétől kezdhetik működésüket. Politikai napilapjaink — ezzel szemben — viszonylag stabilabb előfizető-gárdával, ennek megfelelően szilárdabb anyagi alapokkal rendelkeznek. (A kormánylapok még szubvenciót is húznak.) Határozottabb irodalmi-esztétikai 47. Új évi gondolatok. = Divatcsarnok. 1855. jan. 5., 1. sz. 48. Napkelet. 1859. júl. 3., Hírfüzér; vö. OyPLev. 306. 1. SZABÓ Károly 1859. jan. 25-én kelt levele GYULAI Pálhoz. 49. Szerkesztői zár- és búcsúszó. = Új Magyar Múzeum. 12. füzet. 247