AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)
III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Újabb adatok Manlius tevékenységéhez
módva felismerhetők annak a kötéstáblának díszei, amelyekből kikerültek. 31 Az ilyen módon rekonstruálható kötés két táblájáról ma már természetesen nem állapítható meg, hogy melyik volt az első és melyik a hátsó, a gerinc díszítéséről pedig semmi adat sem maradt fenn. A két kötéstáblán volt díszek egytől egyig megegyeznek az eddig ismert Manlius-kötésekről regisztráltakkal. Az egyik közepén a „D", a másikon az „F"-jelű lemez lenyomata állt. 32 A különben mind beosztásában, mind díszítésében azonos táblákat kívülről az V., majd azon belül ugyancsak mind a négy oldalon a VII. jelzésű görgetővel keretezték. Az így körülfogott mező négy sarkában és a függőleges oldalak közepén a ,,g", valamivel beljebb a két vízszintes oldal közepén a „k", végül a legbelső mező négy sarkában az „1" megjelölésű bélyegző lenyomata található. 33 Sajnos, ma már minden fáradozás ellenére sem volt megállapítható, hogy a pápai gyűjtemény melyik darabjából kerültek ki ezek a papírlevelek, amelyek ilyen híven megőrizték e MANLius-féle kötés emlékét. A kötés pontos keltezése így problematikus. E műhely magyarországi tevékenysége során készült és eddig felismert kötések időrend alapján két nagy csoportra oszthatók: a 16. század nyolcvanas évei (vagyis az ún. Batthyány-periódus) és az 1598—1604 közötti (vagyis az ún. Nádasdy-periódus) időszak. 34 A pápai kötésemléken fellelhető díszek közül egy görgető (az V. számú) csak az első, mindkét lemez (a „D" és „F" jelű), egy görgető (a VII. számú) és két bélyegző (az „1" és a „k" jelű) csupán a második, míg egy bélyegző (a „g" jelű) eddig mindkét korszakból ismeretes volt. Ezek alapján valószínű, hogy a pápai MANLius-kötés a mester működésének utolsó, a Nadasdyakhoz igazodó szakaszában készült. Mint a többi kötése esetében túlnyomórészt, úgy MANLIUS a táblák erősítésére itt is saját nyomdájának makulatúráit használta fel. A nyolc ívrét alakú papírlevél ugyanannak a negyedrét alakú nyomtatványnak „B" jelzésű ívét tartalmazza: három-három példányban a B x 4 B 2 , ill. a B 2 + B 3 levélpár, míg egy-egy papírnak csak az egyik lapjára nyomtatva a B 1 b + B 4 a, ill. B 2 a + B 3 b lappár szövege maradt fenn. A makulatúra kétségtelenül MANLITJS műhelyéből származik. Ezt a betűtípusoknak más MANLius-kiadványokkal történő összevetésén, valamint a könyvkötőműhely felszerelésének a fentiekben történt azonosításán túlmenőleg az a körülmény is megerősíti, hogy azonos levélpárok több példányban és ráadásul ezek közül egyesek csak egyik lapjukon nyomtatva kerültek elő. 35 A. kötés díszítései lenyomatainak mélységéből megállapítható a nyolc papírlevél egykori elhelyezkedése is. A „D" jelű lemezzel ellátott táblába közvetlenül a borító bőr alatt volt a B 2 a + B 3 b lapok szövegével csak az egyik lapján megnyomott papírív, amelyhez a teljes B a + B 4 levélpár csatlakozott három példányban. A másik, az „F" jelű lemezt viselő táblában a bőr alatt az ugyancsak egyik 31. E helyen is köszönetet mondok a gyűjtemény igazgatójának, MIKLÓS Dezsőnek, aki készséggel lehetővé tette a töredékek beható tanulmányozását. 32. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1970—1971, 316. 1. 33. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1970 — 1971, 313. 1. 34. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1970 — 1971, 304—312. 1. 35. Míg a többpéldányos előfordulás a makulatúrában elvben kereskedőnél kiselejtezett papírra is visszavezethető, addig a csupán egyik lapján nyomtatott papírív tipikusan nyomdai eredetre utal. 196
