AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berczeliné Monori Erzsébet: A Színháztörténeti Tár díszlet- és jelmezterveiről

1968) a másik. MÁLNAI eredetileg építészmérnök volt s csak 1920—1926 között csinált díszleteket a színháznak, mert utána jól jövedelmező építészeti magánvállalkozásba kezdett. Terveit — amelyek a színház államosítása után kerültek hozzánk — világos szerkesztés, célszerű belső elrendezés jellemezte. NEOGRÁDY Miklós 1940-ben került a színházhoz s az államosításig jóformán minden darab díszletezését ő végezte. 1949 után működött a Petőfi és József Attila Színházban is. Precíz, világos tagolás, józan, soha túlzásba nem eső stilizálás jellemzi gazdag munkásságát. Terveiből egy csokornyit 1959-ben vásároltunk. BÁSTHY István (1896—1970) volt e korszak harmadik olyan jellegzetes képviselője, akinek műveiből néhányat vásárlás útján szerzett Tárunk 1960-ban és 1961-ben. BÁSTHY sok tervet készített a Magyar, a Király, az Adrássy Színház, a Terézkörúti Színpad és számos pesti revü- és kabarészínház számára. ízlésben, stílusban pompásan tudott alkalmazkodni mind a látványos, mind pedig a kérészéletű kabaréműfaj formai követelményeihez. Sok magyar film díszleteit is ő tervezte. A Nemzeti Színháznak NÉMETH Antal igazgatása idején egyik legtöbbet foglalkoztatott díszlet- és jelmeztervezője JASCHIK Álmos (1885—1950) volt. Pályája korán érintkezett a színházzal. Alig húszévesen tagja volt a Thália Társaságnak. Diplomája megszerzése után, 1907—1919 között az Iparrajziskola tanára lett. Neve kiváló könyvillusztrációival vált közismertté. A Nemzeti Színházban 1935-től működött. Műveiben a nemes értelemben vett szecesszió és egy különös, stilizáltán magyaros mesevilág ötvöződik össze. Díszlettervei, képei olyanok, mint a megelevenedett gyermekkori álmok. Abszolút biztos stílusismerete idegen világok megjelenítésében is eligazította. A roninok kincsében a japán szellem, a Csongor és a János vitéz tervezésénél a magyar mesekincs, a Peer Gyntnél az északiak világának megidézésében bizonyult kiválónak. ARISZTOEANÉSZ Hadárak című vígjátékéhoz a madárfajták karakterizálásával pompás megfigyelőkészségről és humorérzékről tett bizonyságot. Aprólékos és mégis kimeríthetetlenül találékony volt. A mind jobban tért hódító vetítési technikát A roninok kincse tervezése közben, saját bőrén kísérletezte ki, s minuciózus hajlamát pompásan tudta a friss tapasztalatokhoz idomítani. Rájött, hogy a díszletet a vetítéshez maximálisan le kell egyszerűsíteni, s ebben, mint keretben, a jelmez funkcióját kell „megemelni". Tervezői kvalitásait lehet vitatni (s vitatják is). Való igaz, hogy előzmény és folytatás nélkül áll a hazai szcenika történetében; de sajátos, mesemondó stílusa ennek ellenére is érdekes színfoltja marad a színház történetének. Szép számmal megmaradt terveit (valamint feleségéét) az örökösök hagyatékozása útján szerezte Tárunk 1954-ben.

36 Európa-szerte elterjedt az első háború után az a szokás, hogy egy-egy mű díszletének megtervezésére a rendezők elismert, nagynevű festőművészeket hívtak meg, így is emelni kívánván a produkció rangját, hírét. Kiváltképpen Párizsban volt ez divat, ahol Raoul DTJFY, Fernand LÉGÉR, CHIRICO, Salvador DALI nevét gyakorta lehetett látni a plakátokon. Nálunk ez nem vált bevett szokássá 36. JAJOZAY János: Jaschik Álmos. = Képzőművészet. 8. évf. 1934. 87. 1. — NÉMETH Antal: A díszlet- és kosztümtervező Jaschik Álmos. = Művészet. 6. évf. 1965. 9. sz. 25—27. 1. — JASCHIK Álmos: A „Roninok kincsének" színpadképei. = Magyar Iparművészet. 40. évf. 1936. 113—114. 1. — BERNÁTH Mária: i. m. 174