AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berczeliné Monori Erzsébet: A Színháztörténeti Tár díszlet- és jelmezterveiről

azt inventáriumok, naplószerű feljegyzések, kritikák felsorolásai, megjegyzései tanúsítják. A Pest és Nógrád vármegye Állami Levéltárában, a Színháztörténeti Iratok gyűjtőcím alatt található KELEMEN Lászlóék díszlet- és jelmeztárának inventáriuma 1792. okt. 12. és 1793. május 4—5. keltezéssel. Valószínűleg ezt használták 1790—1796 között, míg dobra nem került s a pesti német színház egy részét meg nem vásárolta. Az Országos Levéltárban levő inventáriumból tudjuk, hogy özv. gróf KÁROLYTNÉ, mikor a megyeri színházat felszámolta, Debrecennek ajándékozta a színpadi felszerelést. Innen a második magyar színjátszó társulattal Pestre került az anyag, s 1806—1815 között ezzel díszítették a színpadot. Ez az adalék az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának MÉREYféle gyűjteményében található inventáriumból került napvilágra. Az ezutáni évekből csakúgy, mint a Pesti Magyar Színház megnyitásának első éveiből a kritikák, színlapok gyér tájékoztatására kell hagyatkoznunk.

21 Egyetlen olajfestményünk van e korszakból, ami jelmeztörténeti szempontból némi fogódzóul szolgál: egy ismeretlen festő jelenetképe, mely — állítólag — MEGYERI Károlyt és partnernőjét ábrázolja nagyváradi felléptük alkalmával, 1830-ban, MOLIÉRE: A póruljárt negédeskedő c. egyfelvonásosában. Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyeznünk, hogy a nyilvánvalóan idealizált jelmezek kb. úgy viszonyulhattak az eredetihez, mint a képen látható férfiarc a közismert MEGYEEi-portréhoz. TELEPI György nevéhez emlékezetünkben a pesti Nemzeti Színház első éveinek színpadi díszletezése társul. Gyűjteményünk 4 darab 18 x 12 cm-es réztáblácskára festett képét őrzi. A festményeket 1972-ben vásároltuk dédunokájától, H. PLANK Bellától. TELEPI György (1794—1885) a Nemzeti Színház első generációjába, s a „nemzet napszámosaidnak abba a kategóriájába tartozott, mint SZIGLIGETI Ede, FÁNCSY Lajos stb., aki a szó első értelmében volt a színház mindenese: írt, színészkedett, technikai ezermester volt, díszletet festett, mikor mire volt éppen szükség. 1818-ban, Bécsből hazatérve, hozta össze sorsa MEGYERI Károllyal s ez el is döntötte jövőjét. 1825-ben BARABÁS Miklóstól tanulta a festészet titkait, amit, szerte az országban járva, hamarosan hasznosított. Díszleteken kívül színpadi függönyt, színészportrékat festett, színpadot, sőt színházépületet is tervezett. 1833-ból való a Tündérkastély Magyarországon, 1835-ből a Bűbájos vadászhoz festett díszletterve. A mi négy képünk a korszak tipikus romantikus stílusban megfogalmazott tája: várral, zúgó patakkal, ódon híddal stb. A képeket valószínűleg háttérfüggönyként használták, mert jellegzetes, statikus színpadképet lezáró ábrázolatok, melyek előtt, nem túl tágas helyen folyt a játék. Kettő közülük 1843-ból való, datált, szignált kép. TELEPI a színpadtól 1855-ben visszavonult, de díszletet, főként vidéki színházak számára, továbbra is festett.

22 21. OLT. Htt., Dep. pol. gen. et civ. 1804. Föns 6. pos. 2. - OSZK Fol. Hung. 1129. 5—18. foL — Két régi leltár az első magyar színjátszó társaság idejéből. = Színháztörténeti Értesítő. Bp. 1953. 2. sz. 65 — 74. 1. — MÁLYTJSZNÉ CSÁSZÁR Edit: Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez. Bp. 1962. (Színháztörténeti könyvtár 7.). — STATJD Géza: Magyar kastély színházak. 3. köt. 76. 1. 22. TELEPY Katalin: Telepy Károly, a magyar táj romantikus festője. = Debreceni Déri Múzeum Évkönyve. IX. 1966—1967. Debrecen, 1968. — SZIGLIGETI Ede: Telepi György. = Budapesti Közlöny. 1868. aug. 2. — PAÁL Jób: A Nemzeti Színház ismeretlen tervei. = Vasárnapi Újság. 1914. 353. 1. — Márkosfalvi Barabás Miklós önéletrajza. Bp. 1944. 168