AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berczeliné Monori Erzsébet: A Színháztörténeti Tár díszlet- és jelmezterveiről

került, átértékelődött. A színház is. A politikai változás a színházban szociológiai változást is hozott. Új közönség alakult ki s ennek ízlését nevelni kellett, ami viszont vissza is hatott a műsorpolitikára, tartalomban és formában egyaránt. Az olasz futuristák már a háború előtt meghirdették a teljes szakítást a naturalizmussal ; stílusukat mind játékban, mind színpadképben az absztrakció, a merész színkultúra, a dinamizmus és a ritmus felülkerekedése jellemzi. Ez erősen hatott az orosz színház forradalmi újítóira; MEJERHOLDra, TAiROvra, akik a tömegek színházát akarták megteremteni s ebben valóban az élen jártak. Hatásuk pedig visszaszármazott Nyugat-Európára, ahol Max REINHARDT, Ernst TOLLER, Karl Heinz MARTIN, Jürgen FEHLING és Erwin PISCATOR lépett az általuk megkezdett útra. A háború utáni 10—15 év aztán az izmusoknak olyan kavalkádját teremtette meg, amihez fogható azóta sem volt. A meiningenizmus lassan elnyugvó utóhullámai mellett a naturalizmus, impresszionizmus, expresszionizmus, a mindent mértani formába látó-kényszerítő kubizmus és a „parttalan" absztrakció párhuzamosan élt egymás mellett. E sokféle forrongásnak minden bizonnyal az avantgardizmus által felszabadított, kísérletező, minden áron különbözni akaró hajlam és szándék volt a forrása. A lázas keresések meghiggadása után lassan mindegyik elmúlt, de mindegyik hagyott maga után valami hasznosítható újítást. Hol azt, hogy az emberek szeme megszokta és szebbnek látta a részletező realizmus után az egyszerűsítő, nagyvonalú stilizálást; hol azt, hogy a közönség megtanult a fény, a színek nyelvén is érteni. Mindegyik izmus tett egy lépést korunk, napjaink sokszínű, izgalmas, néha nehezen érthető színpadművészete felé.

14 A Színháztörténeti Tárnak voltaképpen megalakulása percétől kezdve volt az állományában eredeti díszlet- és jelmezterve. A sort a Nemzeti Színház 1945— 1946 fordulóján átvett anyaga nyitotta meg, melyben egy album volt, 15 olajjal festett színpadképpel. Ehhez csatlakozott a Vígszínház 1949-ben átvett díszletterv anyaga.

15 A díszletek és jelmezek gyűjtésével az a célunk, hogy a visszamenő hiányt pótoljuk, a kortársi anyagot pedig válogatva gyűjtsük. Helyesnek látszik, hogy jelenlegi állományunk ismertetését keletkezésük időrendjében végezzük s így mindjárt képet nyújtsunk arról is, hogy a magyar szcenika története hogyan tükröződik Tárunk anyagában. A barokk kisugárzó hatása, melyről a GALLI-BIBIEÜSTA és QTJAGLIO családokkal kapcsolatban szóltunk, a 17. század derekán éri el hazánkat, s a jezsuita iskolai színjátszásban, majd a 18. század második felétől felvirágzó főúri kastélyszínházak életében jelentkezett.

16 Tárunk legrégibb s legértékesebb szcenikai anyaga e főúri színházak történetéhez kapcsolódik. Legjelentősebb köztük az Eszterházán (Fertőd) és Kismartonban működő két Esterházy-színház volt. Történetüket HORÁNYI Mátyás monográfiája dolgozta fel.

17 A fennmaradt iratok és tervek két díszlettervező nevét őrzik. Az első Pietro TRAVAGLIA (1753—1809 14. GREGOR, Joseph: Wiener szenische Kunst. Wien, 1924. — MARTERSTEIG, Max: Das deutsche Theater im 19. Jahrhundert. Leipzig, 1904. — SCHUBERT, Ottmar: Das Bühnenbild. München, 1955. — STAUD Géza: A díszlet dramaturgiája. = A színpad. 2. évf. 1936. 5 — 6. sz. 241. 1. 15. PUKÁNSZKYNÉ KÁDÁR Jolán—BERCZELINE MONORI Erzsébet: i. m. 238. 1. 16. CSATKAI Endre: Soproni iskolai színjátékok a 17 — 18. században. = A színpad. 2. évf. 1936. 5-6. sz. 265. 1. 17. HORÁNYI Mátyás: Eszterházi vígasságok. Bp. 1959. — A többi hazai főúri színház első és legbővebb összefoglalását 1. STAUD Géza: Magyar kastély színházak. 1 — 3. köt. Bp. 1963 — 1964. (Színháztörténeti könyvtár 11 — 13.) 166