AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - P. Eckhardt Mária: Liszt Ferenc és magyar kortársai az Országos Széchényi Könyvtár dedikált Liszt-zeneműveinek tükrében

13. A műnek a következő címet adták: „Parafrázisok. 24 variáció és 14 kis darab zongorára a közkedvelt témára ... A kis zongoristáknak ajánlva, akik a témát mindkét kéz egy-egy ujjával képesek megszólaltam ..." A kotta 1878-ban, három cég közös kiadásában (Hamburg, RAHTER; St. Pétersbourg, BÜTTNER; Leipzig, KISTNER, lemezszám: 1936) jelent meg; címlapja orosz és francia nyelvű. A nyolc ütemes, egyszerű kis téma felhasználásával a négy neves orosz zeneszerző (három közülük a híres „Ötök" tagja) a következő megosztásban készítette el a variációsorozatot a hozzá csatlakozó karakterdarabokkal: a 24 variáció KJTJI, LJADOV és RIMSZKIJ-KORSZAKOV műve; BOROGYIN a 2. Polkát, a 3. Marche funebre-t és a 12. Pequiem-et írta meg. LJADOV alkotása a 4. Valse, a 6. Galop, 7. Gigue és a 15. Cortege triomphal, míg RIMSZKIJ-KORSZAKOV az 5. Berceuse, a 8. Fughetta: B—A—C—H, a 9. Tarantelle, a 10. Menuet, a 13. Carillon és a 14. Fugue grotesque с. darabokat készítette el. KJUI a variációkban való részvételén kívül mindössze a 11. Valse-szal járult hozzá a sorozathoz. A kis sorozat darabjait két játékos adja elő zongorán, akik közül a primo szólam megszólaltatója mindvégig a „kis zongorista", aki a fent idézett 8 ütemet hangoztatja. A tulajdonképpeni kompozíció előadója a secondo-játékos. A 13. sz. Carillon-Ьап egy terzo-szólam is megjelenik, tehát ennek előadásához három játékos szükséges (egy zongoránál). Témánk szempontjából a kottát az teszi érdekessé, hogy az OSZK e példányának címlapjára LISZT a következőt jegyezte fel: „executées par f 4 Whisteurs, I dönt FLiszt J Budapest / 27 Janvier f 80." Hogyan került ez a kis sorozat LiszThez, s miként értelmezzük ezt: „előadta 4 whistelő, közöttük Liszt F., Budapesten, 1880. január 27-én"? A Parafrázisok szerzői maguk küldték el művüket LiszTnek, egy SZTASZOV által fogalmazott, 1879. május 17/29-én kelt francia nyelvű levél kíséretében:

103 „Kedves Uram, mellékelten küldünk Önnek egy kis zeneművet, amelyet közösen komponáltunk. Ismerve azt az élénk érdeklődést, amelyet Ön az orosz iskola művei iránt tanúsít, reméljük, nem fogja megtagadni érdeklődését kissé tréfás jellegű darabunktól. Fogadja, drága és mélyen tisztelt mester, őszinte és mély tiszteletünket. Alekszandr Borogyin, Cézár Kjui, Nyikolaj Rimszkij-Korszakov, Anatolij Ljadov." 103. MILSTEJN: Liszt. II. köt. 749. 1. (107. sz. jegyzet). 122 A következő dokumentum — az összes eddigitől eltérően — nem LISZTmű, még csak nem is LiszT-átirat. A Mus. pr. 15.489 jelzetű kottának négy szerzője van: Alekszandr BOROGYIN, Cezar KJUI, Anatolij LJADOV és Nyikolaj RIMSZKIJ-KORSZAKOV. Az orosz szerzők közösen komponáltak egy variációsorozatot az alábbi témára: