AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - P. Eckhardt Mária: Liszt Ferenc és magyar kortársai az Országos Széchényi Könyvtár dedikált Liszt-zeneműveinek tükrében

lépett. Emellett zeneszerzői tevékenységet is folytatott. LISZT igen sokra becsülte VÉGH János zenei képességeit, aki több LiszT-műből készített átairatokat két zongorára, 8 kézre. Ezek közül legjelentősebb a Dante-szimfónia átirata, mely BREITKOPF és HÄRTEL kiadásában meg is jelent. „Mellékelem Breitkopf és Härtel írásbeli beleegyezését a Dante szimfónia Ön által készített kiváló, 2 zongorás 8 kezes átiratának publikációjára vonatkozólag" — írja LISZT VÉGHnek 1880ban.

93 VÉGH önálló kompozícióinak némelyike is elnyerte LISZT nagyrabecsülését. „Az Ön Szvit valcer-formában c. kompozíciója a legválasztékosabb és legelragadóbb munkák közé tartozik, teli jó ízlésre valló szerencsés sziporkázással, anélkül, hogy bármiből is túl sok, vagy túl kevés lenne benne"

94 — írja 1883-ban VÉGHnek arról a négykezes zongoradarabjáról, melyet később zongorára, 2 kézre ő maga dolgozott át (R. 263.). E kiváló átdolgozásról maga VÉGH azt vallotta, hogy alig ismert rá művére LISZT jellegzetes harmonizálásában, (Tévedés lehet hát VÉGH Gyulának az az emlékezése, mely szerint a család a Suite LISZT által két zongorára átírt alakjának kéziratát őrizte volna.) LISZT ós VÉGH hivatalosan is kapcsolatba kerültek, amikor 1881. május 12-én VÉGH Jánost kinevezték a Zeneakadémia alelnökévé, hogy az adminisztráció terheit levegye LISZT válláról. VÉGH 1887-ig töltötte be ezt a pozíciót. Barátságuk azonban nemcsak zeneszerzői és hivatali kérdésekben való együttműködésre korlátozódott. LISZT budapesti tartózkodásai idején gyakran jelent meg néhány különösen kedvelt barátjánál, akikkel együtt whist-játékkal, kellemes beszélgetéssel, rögtönzött muzsikálással töltötte szabad idejét. Állandó whist-partnerei voltak: VÖRÖS VÁRKONYI Kálmán és felesége; PULSZKY Polixéna, továbbá a VÉGH-házaspár. A társaságot időnként MIHALOVICH Ödön, esetleg ÁBRÁNYI Kornél egészítette ki. VÉGH János visszaemlékezései,

95 valamint a LISZT—VÉGH levelezés egyaránt utal erre a szoros kapcsolatra, s több olyan apróságot elevenít fel, melyek LISZT és VÉGHék családias viszonyáról tanúskodnak (pl. VÉGH beszámolója a „whist sérieux" játékban LISZT javára elkövetett „kegyes csalások"-ról; LISZT dicsérete VÉGKNÉ kiváló sonkájáról, hangversenyjegyek küldése, közös kocsikirándulások stb.). A LISZT—VÉGH levelezés legnagyobb része az 1880-as évekből maradt fenn; a kapcsolat nyilván ekkor lehetett a legszorosabb. 1878 februárjában nem tudunk olyan különösebb eseményt, melyhez a Symphonische Dichtungen II. ajánlása fűződhetett volna. Nem is kell ilyet keresnünk: a később meleg barátsággá mélyülő viszony eléggé indokolja a kötetünk előzéklapján olvasható sorokat. Talán nem tévedünk, ha LISZT következő soraiban hallgatólagosan VÉGH János jelenlétét is ott érezzük: „Barátunk, Mihalovich, beszámol Önnek a budapesti hírekről. Úgy, mint máskor, itt is elzárkózom a legnehezebb munkába: önmagam elviselésébe. Szerencsére sokan segítenek nekem: nemes barátságok, 93. «Ci-joint l'acceptation écrite de Breitkopf und Härtel relative ä la publication de votre excellent arrangement pour 2 Pianos ä 8 mains de la Symphonie dantesque.» Pr. 436. sz. 94. «Votre ,

Suite en Forme de Valse' est une oeuvre des plus distinguées et charmantes, pleine de saillies heureuses de bon goüt, sans rien de trop, ni de trop peu.» Pr. 532. sz. 95. Muzsika. 1929/1-2., 73-77. 1. 119