AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Egy New York-i magyar folyóirat a második világháború idején

Hadd köszöntselek isteneknek hű szerelmese, költői láz. Szemedben szíved csillaga tűz, míg a kárhozat kint harsonáz. Egy hazában ringott a bölcsőnk, el nem hagyott dajkánk meséje. Csordulj könny, csordulj, mosolyogj ajk, el nem némult szívünk igéje. REMÉNYI JÓZSEF (Magyar Fórum, 1942. augusztus, 4. sz. 85. 1.) Az ötödik szám első közleménye — nekrológ helyett — egy ADY-vers: Levél-féle Móricz Zsigmondhoz, majd FALUDY György tollából Versek a görög antológiából és ismét egy szép LESZNAI Anna költemény, az Őszi varázslat (szerepel az itthon megjelent Lesznai-kötetben). A hatodik szám két verset tartalmaz; az egyik ERDŐHÁZI Hugó Palesztinában, 1941-ben született hazavágyó — Magyarországon ismeretlen — verse az Óda a Vághoz, a másik pedig egy műfordítás. HAVAS Endre, Károlyi Mihály titkára, a tehetséges kommunista költő ültette át Andre GIDE versét magyarba: ERDŐHÁZI HUGÓ: ÓDA A VÁGHOZ (Palesztina, 1941) Álmodtam rólad kanyargó Vág, folyója zöldfejű hegyeknek, ringató vized úgy simogatott, mint hűsége odaadó kezeknek, Szamócabokrok hűvös fészkén elringatott habjaid zenéje s köszönöm: boldog emlék borult a Kedves mély szemére. Nyárutó volt, a Nyitra felé suhant velünk karcsú csónak, a Harcsás felől hozzánk tücsök és kövér tehenek együtt szóltak. Néma halászok lassan mozogtak, akárcsak a felhők fejük felett, s mire a Nagydunába befordultak, Istenáldotta este lett. Csónakunk kikötött, valaki köhintett s zavarta az ájtatos csöndet, homályba boruló partjaid alatt fáradt szekerek döcögtek. Hogy megjelentél újból álmaimban s szegénység tájait küldted felém, szamóca friss ízével ébredtem a száműzetés józan reggelén. Mígnem újból hazatérek, tőled én csak annyit kérek, vized ihassak húsos halaid ehessek partjaid ájult viskóiban a szegények. (Magyar Fórum, 1942. december, 6. sz. 145. 1.) 27* 419