AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

„Nagyon szeretném látni, ha a mi jó magyarjaink föderációra lépnének egyenlő alapon a horvátokkal, románokkal és szlovákokkal, hogy ne is említsem az ausztriai cseheket és lengyeleket. Egy nap megvalósulhat egy ilyen föderáció, ós a magyarok elég ostobán tették, hogy a kezdeményezést az ausztriai reakciósoknak hagyták, de a föderáció a dualizmus végét és a magyar [nemzeti] állam (Magyar State) szétzúzását fogja jelenteni." Tehát STEED, aki nemrég még a dualizmus TiszÁval vetekedő híve volt, 1905 végén 1906 elején eljutott arra a pontra, hogy a Monarchia nemzetiségi problémáit csak föderatív alapon, vagyis a németosztrák és a magyar hegemónia fölszámolásával lehet megoldani. Hogy e fordulatban a méltányossági meggondolásoknak volt szerepük, az vitathatatlan, de az iránt sem lehet kétségünk, hogy a politikai idealizmussal nem vádolható STEED számára a döntő érv az volt, hogy a magyar uralkodó osztályok már nem akarják, vagy nem tudják betölteni azt a stabilizáló szerepet, amire a Monarchiának mint önálló cselekvésre (külpolitikára) képes hatalomnak szüksége van.

124 ANDRÁSSY januári tárgyalásai már jelezték, hogy a koalíció egyre jobban hajlik az engedményekre, de nem tudja, hogyan adja ezt be az országnak. Ez a habozás tükröződött február 28-i kiáltványában is. Ezt jól látta a bécsi tudósító is. „A kiáltvány magán viseli az aggódás jeleit, s a gyakorlott szem szinte külön tudja választani az egyes elemeket, amelyek a különféle szerzők és szerkesztők keze nyomát őrzik. Egyes részei igaznak és őszintének hangzanak, másokat a kifinomult rosszhiszeműség sugallt, ismét más részei pedig teljességgel félrevezetőek." ANDRÁssYnak választóihoz intézett nyílt levelét a koalíció manifesztumánál őszintébbnek, de merevebbnek találta STEED. Ennek okát ANDRÁSSY TiszÁval szembeni személyes ellenérzésében látja, hiszen korábbi műveiben a maihoz hasonló szenvedéllyel és logikai képességgel épp mai nézetei ellenkezőjét védelmezte. „Sokan vannak, akik mostani polemikus írásaival szemben könyveit részesítik előnyben, mert azokat őszintébb patriotizmus és egészségesebb érzelmek inspirálták."

125 Március 5-i tudósításában STEED kifejtette, hogy a válság új szakaszba lépett. Korábban a korona védekezésben volt a parlamenti többség követeléseivel szemben, de február végétől támadásba lendült a szabadságjogok felfüggesztésével, a teljhatalmú biztosok kiküldésével, a rendeletek útján történő kormányzással. Mindez a koalíció régi ellenfeleit is „mélyen sérti", írja TISZA és a Szabadelvű Párt álláspontjára utalva.

126 Ugyanezen a napon a lap már esedékes vezércikke is elítélte a lépéseket, helyettük mindkét fél részéről a tapintatos magatartást és a kompromisszumra való készséget tartotta szükségesnek. Megismételte a korábbi tételt, hogy a Monarchia „változatlan erőben való fenntartása" minden más 124. Erre a felfogásra utal febr. 23-i tudósításában is (5.1.), amelyben összehasonlítja a korábban „fél-parlamentarizmusáról, fél-alkotmányosságáról és a szükségrendeletekről híres" Ausztriát, ahol most alkotmányos úton fogadják el a német kereskedelmi szerződést, az ősi parlamentarizmus és az alkotmányos élet Magyarországával, ahol ez csak rendeleti úton lehetséges. Amery-nek küldött levelében Steed utalt arra is, hogy újabb cikksorozatot készít a magyarországi helyzetről, amit a brit parlament húsvéti szünete alatt lehetne közölni a lapban. Lehetséges, hogy ezekben a cikkekben fejtette volna ki részletesen a dualizmussal való szembefordulásának okait és a föderatív átalakulás szükségességét. 125. TT, 1906. márc. 1. 5. 1. 126. TT, 1906. márc. 5. 5. 1. 404