AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

állam" egyik befolyásos politikusával 1905 tavaszán folytatott beszélgetéséről, aki nem akarta elhinni, hogy a magyarok valóban a vezényszóért, hosszú távon pedig a különválásért küzdenek. „Nekünk balkáni államoknak egy különálló Magyarország főnyeremény lenne. Egészen más lenne a helyzet, ha csak egy budapesti magyar kormánnyal kellene számolnunk, nem pedig egy bécsi osztrák—magyar kormánnyal." Ehhez STEED hozzátette: a Balkánon most már rájöttek, hogy a magyaroknak tényleg nincs más céljuk, ennek következménye a szerb—bolgár vámunió, amely még komoly ellentétekhez fog vezetni Szerbia és a Monarchia között.

115 A dualizmusellenes magyarországi hangulat rövidlátóságára a Pester Lloydn&k az önálló Magyarországot fenyegető nemzetiségi problémákról írott cikkét idézte, egyúttal megbélyegezve a magyarországi soviniszta légkört. Ez tette lehetővé a KRISTÓFFY által kinevezett főispánok beiktatása körül lejátszódó, nyugati olvasó által elképzelhetetlen jeleneteket is.

116 A januárban kitört Szerbia elleni vámháborúban is a válság következményét látta STEED. Tudja, hogy a magyar agrárkörök nem bánják a „disznóháborút", miközben a szegényebb fogyasztók fizetik meg ennek az árát, de a koalíciós vezéreknek a balkáni államokkal kacérkodó magatartását még jobban elítéli.

117 Január végén ANDRÁSSY újabb megegyezési kísérletekor sokan közel látták a békét, STEED is hol optimistább, hol pesszimistább jelentéseket küldött. Látva a megegyezési hajlandóságot, a korábbinál kedvezőbb hangnemben írt a koalícióról és „a magyarokat korábban jellemző erős politikai érzék" feléledésében kezdett reménykedni.

118 A február 4-i negatív királyi választ sajnálkozva fogadta és — ezúttal először — nemcsak a koalíciót hibáztatta a kudarcért. A nyilvánosságra hozott különféle beszámolók alapján — írta — oly kevésen múlott a megegyezés, hogy „a koronával folytatott tárgyalásokat vagy szerencsétlenül elügyetlenkedték, vagy lelkiismeretlenül elkönnyelműsködték".

119 De a kudarc igazi okát STEED magának a kiegyezési törvénynek, elsősorban pedig a hadsereg kérdését szabályozó 11. paragrafusnak a kétértelmű voltában látta. Idézte egy „intelligens és művelt magyar közhivatalnok" magyarázatát: „Több mint 30 éven át a magyaroknak azt tanították, hogy Magyarország független ország, ura saját sorsának, szabadon cselekedhet, de ha próbára tesszük ezeket a tanításokat, azt látjuk, hogy függetlenségünket nem ismerik el, alkotmányunk megrendült, cselekvési szabadságunk pedig korlátozva van. Ugyanakkor viszont Ausztriában azt tanították, hogy Magyarország csupán az egész Monarchia egyik önkormányzattal rendelkező része, amelynek alkotmányos függetlensége alá van rendelve a Monarchia mint egész érdekeinek. Most majd kiderül, kinek van igaza. Ebből áll az egész válság, a többi csak üres beszéd." 115. TT, 1906. jan. 6. 5. 1. A koalíciós vezérek rosszindulatát és szűklátókörűségét így jellemzi: „Miközben a markukba nevetnek látva Goluchowski nehézségeit, a balkáni államokkal kokettálnak." 116. TT, 1906. jan. 8. 5.1. 117. TT, 1906. Jan. 23. 3. 1. 118. TT, 1906. jan. 30. 5. 1. — A Times-hoz írt levelében magát „Bohemicus"-nak nevező cseh olvasó megerősíti, hogy Bécsben elterjedt ez a nézet, de szerinte csak a fővárosra érvényes, míg a szlávok jó része nem osztja. Azt is tagadja, hogy az ausztriai nem-német nemzetiségek egyhangúlag a bécsi kormányzat pártján állnának a magyarokkal, illetve követeléseikkel szemben. TT, 1906. febr. 15. 6. 1. 119. TT, 1906. febr. 9. 3. 1. 402