AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

futását, majd állást foglalt a választójog megreformálása mellett, ami majd kilendíti az országot a holtpontról. Mos már STEED is elkötelezhette magát az általános választójog mellett. A szeptember 15-én újból összeülő országgyűlés alkalmából Budapestre utazott és így szemtanúja volt a szociáldemokraták szervezete hatalmas választójogi tömegdemonstrációnak. Egyúttal láthatta, hogy a koalíció még nem puhult meg kellőképp. Tudósításában KossuTHot látná a legalkalmasabbnak a kibontakozás megteremtésére, csak neve megköti a kezét. Ezzel kapcsolatban találóan jegyzi meg. „Mi rejlik egy névben? Magyarországon minden."

87 A koalíciónak az általános választójoggal kapcsolatos manőverezései mind jobban ingerelték STEEDet, aki sietett rámutatni magatartásuk ellentmondásos voltára: „a magyar politikusok szélsőséges sovinizmusukat össze tudják egyeztetni az osztrák segítség kegyes elfogadásával, ha e segítség megmenti őket az általános választójog bevezetésétől."

88 A Bécsbe hívott négy koalíciós pártvezér útjától nem várt sokat, mert ,,e férfiak egyikében sincs meg a bátorság ahhoz, hogy felálljon és megmondja, hogy félrevezették az országot. .." Különben is a Függetlenségi Párt többségének véleményét LENGYEL Zoltánnak a Független Magyarországban, megjelent cikke tükrözi, amely „az ügyvédek nemzetére" jellemző jogi rabulisztikával érvel az engedmények ellen. Pedig az ország jelenlegi kompromisszumellenes hangulata abból az agitációból fejlődött ki, amit az év eleji választásokon a függetlenségiek reménytelenségükben, a kormányra jutással nem számolva kezdtek meg. Most már a király lemondását követelik, „de mérhetetlen könnyelműségükben arra egy pillanatra sem gondolnak, hogy kinek a javára és kiknek az érdekében".

89 FERENC FERDiNÁNDban STEED nemcsak a magyarellenest látta, hanem az anakronisztikus nézeteket valló klerikálist is. Az erős hangú kritika fölött a koalíció sem térhetett simán napirendre. A Budapesti Hírlap válasza elárulta, hogy „Nem minden célzat nélkül közöljük a tárcarovatunkban éppen most azokat a tanulságos cikkeket az angol nemzet és a királyi hatalom közt lefolyt százados küzdelemről. Tudjuk, hogyan végződtek ezek a harcok a királyi hatalom helyes korlátozásával, a szabad angol alkotmány kialakulásával és Nagy-Britannia világuralmával . . . Itt ugyanaz a nemzeti küzdelem folyik . . . Bizonyára tudja ezt a Times bécsi levelezője is . . . Ha pedig ő is tudja, akkor nem lehet megértenünk azt a silány és alantas fölfogást, amelyet az angol világlap e levelezője tanúsít, valahányszor a mi válságunkat tiszteli meg figyelmével és kritikai megjegyzéseivel . . . Közleményeinek kombinált két oldalát abban látjuk, hogy egyfelől velünk és ügyünkkel szemben egy, sem ő hozzá, sem lapjához nem méltó felületességet enged meg magának", másfelől „szerelmi szolgálatot akar teljesíteni lapjában ama bécsi köröknek, amelyek igazságtalan, tendenciózus és felületes tudósításait sugalmazzák".

90 Ez a vitastílus, vagyis az érvek helyett a jelzők halmozása, jellemző volt az egész koalíciós sajtóra. STEED tudósításaiban mindig voltak ellentmondásra ingerlő elemek, de a felületességet nem lehet felróni neki. A megegyezést kívánó angol politika diktálta, hogy a szeptember 23-i audiencia előestéjén a Times — a belpolitikai be nem avatkozás dogmáját felfüg87. TT, 1905. szept. 16. 5. 1. 88. TT, 1905. szept. 19. 3. 1. 89. TT, 1905. szept. 21. 3. 1. 90. BH, 1905. szept. 23. 5. 1. 394