AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

monarchiában, sot szinte az egész Balkánon, a nemzeti ipar fokozatos kifejlődése és versenyképessé válása, növekvő befolyás a hadsereg fölött s ezen keresztül Magyarország nem-magyar népei fölött — mindez egy karnyújtásnyira volt a nemzettől, és mindezt készek elvetni a vezényleti nyelv fantomjának érdekében."

69 STEED ugyan eltúlozza a kilátásokat, de ennél figyelemreméltóbb, hogy amikor teljesen egyetért TiszÁval az elmúlt 30 év értékelésében, egy szava sincs — egyelőre — e 30 év mulasztásairól, azokról a társadalmi problémákról, amelyek éppen e fejlődés következtében egyre nagyobb erővel törtek a felszínre. Pontosan ez az időszak, 1905. április—május—június, példátlan méretű sztrájkmegmozdulásokról nevezetes, de a Timesbsm megjelent tudósítások minderről egy szót sem ejtettek. A társadalmi kérdésekben STEED korántsem volt az az elfogulatlanul szemlélő kívülálló, aminek feltüntette magát. Ezek után már egyáltalán nem meglepő, hogy a pár év múlva olyan élesen nemzetiségbarát és magyarellenes tudósító ekkor még teljesen helyénvalónak látja a magyar hegemóniát. FEJÉRVÁRY július elejei békekísérletének ismertetésekor sem emelt kifogást a magyarosító szándékokkal szemben, amikor idézte az új miniszterelnök szavait, hogy a korona kész a koalíció követeléseinek 9/10-ét teljesíteni, „Magyarország belső ügyeiben, így a nem-magyar népek magyarosításában kész szabad kezet engedni a koalíciós minisztériumnak. Amint a magyar kormány az iskolák segítségével elterjeszti az egész országban, könnyű lesz a magyar nyelvet tenni meg a szolgálat és a kiképzés nyelvévé valamennyi Magyarországról származó ezrednél".

70 Ez ugyan még nem vezetett volna a nemzetiségek elmagyarosításához, amint erre VÁMBÉRY is rámutatott levelében (és amire épp elég bizonyíték van azóta ellenkező oldalról), de STEED célja éppen a koalíció meggyőzése volt, hogy céljait a királynak tett engedmények nem fogják meggátolni. Különben is számára a Monarchia nemzetiségi kérdésének csak a brit külpolitika érdekei szempontjából volt jelentősége. Ekkor még a hagyományos német—osztrák és magyar hegemóniát látta a Németországgal szembenálló brit külpolitika számára a legkedvezőbbnek. Még bízott az önálló külpolitikában, s ezt a hitét csak alátámasztva látta, amikor a Neue Freie Presse egyértelműen visszautasította Németország felkínálkozását a Monarchia belső bajainak megoldására.

71 Ugyanezért fogadta örömmel a koalíciót támogató Budapester Tagblatt június 18-i cikkét az európai egyensúlyról. Ez Németország hegemóniára való törekvését az egy évszázaddal korábbi francia kísérletekhez hasonlítja, s hangoztatja, hogy az ilyesmi mindig szembetalálja magát Angliával. A koalíciós lap hozzáteszi: „meg kell mondanunk, nem rokonszenvezünk azzal az elgondolással, hogy egyetlen hatalom ilyen erős legyen, még akkor sem, ha ez a hatalom a mi legjobb barátunk. Az elmúlt két-három évszázad bizonyítja, hogy a Habsburg Monarchia számára az európai egyensúly a legkedvezőbb." Az egyensúly érdekében a Tagblatt kívánatosnak tartja, hogy Oroszország mielőbb bontakozzon ki távol-keleti nehézségeiből.

72 A Függetlenségi Párt hagyományosan oroszellenes külpolitikai tradíciói fényénél ez az álláspont újszerűnek tűnik, bár 69. TT, 1905. jún. 23. 5. 1. 70. TT, 1905. júl. 5. 4. 1. 71. TT, 1905. júl. 1. 6. 1. A Monarchia és Németország viszonyának kérdése, így a STEED által remélt leválaszthatóság realitása külön tanulmányt igényel. 72. TT, 1905. jún. 21. 5. 1. 388