AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

éppen ezért figyeljük rendkívüli aggodalommal és nyugatalansággal a budapesti nagy alkotmányos válság menetét. . . . Reméljük, hogy rövidesen felülkerekedik náluk az a gyakorlati ösztön, amely az önkormányzatra való hagyományos képességgel született népeket megkülönbözteti az ilyen örökséggel nem rendelkezőktől, s a magyarok olyan működőképes kompromisszumot kötnek királyukkal, amely érintetlenül hagyja szabadságjogaikat és biztosítja számukra azokat a komoly előnyöket, amelyek együtt járnak azzal, hogy az egyik legrégibb és legnagyobb európai állam integráns elemét alkotják." Ebben a felfogásban még az európai egyensúly kulcsát Ausztriában látó axióma találkozik a magyar nép melletti hangzatos, lényegében a két uralkodó osztály kölcsönös rokonszenvét kifejező megnyilatkozással. A vezércikk ezután hasonló hangnemben sürgeti a gyors megegyezést, lényegében a koalíciós követelések kényszerű, ideiglenes feladása alapján. „Valamennyi párt államfórfiai részéről, akinek szívügye Magyarország mint egy szabad és haladó királyság tartós jóléte és annak a hírnévnek a megőrzése, hogy az ország az alkotmányos kormányzat modellje, ideje annak tettekkel való bizonyítása, hogy elveik feláldozása nélkül céljaik közvetlen elérését alá tudják rendelni a pillanatnyilag biztosítható praktikus megoldásnak." Az AppoNYinak tulajdonított felirati javaslatban lehetőséget is látnak egy ilyen megegyezésre. Az alkotmányos finomságok megítélését elhárítják a külföldi megfigyelőtől, de erőteljesen támogatják a választójogi reform gondolatát: ,,A jelenlegi választási rendszer közismerten elavult." A feliratnak a gazdasági különválást követelő részével kapcsolatban kifejezésre juttatják azt az angol aggodalmat, amit a bomlófélben levő svéd—norvég unió példája vészesen megerősíteni látszott, hogy a szélsőséges magyar követelések teljesítése a Monarchia felbomlásához vezetne. ,,A csupán dinasztikus kapcsolat nem tudná sokáig együtt tartani Ausztriát és Magyarországot, ha Magyarország saját nemzeti hadsereggel, külön vámterülettel és hitelrendszerrel rendelkezne." A Times érvelése az önálló Magyarország gyászos perspektívájának felvázolásával zárul: „Ausztriától leválva Magyarország azonnal egy másodrangú vagy harmadrangú hatalom szintjére süllyedne, amely ugyan rendelkezhetne a kedvére való nemzeti intézményekkel, de nemzeti függetlensége és helyzete azoknak az erős és agresszív szomszédoknak az irgalmától függene, amelyek éhesek a területekre és a kereskedelemre, miközben sem otthon, sem határaikon túl nem becsülik sokra az alkotmányos szabadságjogokat.'' Mind STEED, mind a Times azonosította magát FERENC JÓZSEF álláspontjával, aki a katonai követelések elejtéséért, az önálló vámterület követelésének a következő gazdasági kiegyezésig történő elhalasztásáért és a hadseregfejlesztési összegek és újoncok megajánlásáért cserébe a belpolitikában szabad kezet kínált a koalíciónak, nem utolsó sorban a nemzetiségek kérdésében. STEED jól látta, hogy a koalíciós vezérek hajlanának is egy ilyen megegyezésre, de „foglyai azoknak a szélsőséges tételeknek, amelyeket mostanáig ők hirdettek a tömegeknek" és félnek saját társaiktól.

57 Persze e „szélsőséges" követeléseket STEED is hajlandó volt akceptálni, de látva FERENC JÓZSEF ellenkezését, nemcsak ennek praktikus figyelembevételétől vezérelve foglalt állást a katonai követelésekkel szemben, hanem a Monarchia soknemzetiségű voltánál fogva is. Nem mintha ekkor már elvi 57. TT, 1905. máj. 20. 7. 1. 25 OSZK Évkönyv 1972 385