AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

A „katonai kérdés", vagyis a nem-magyar nemzetiségeket figyelmen kívül hagyó „magyar nemzeti állam" kiteljesítése a külön hadsereg megteremtésével a magyar belpolitika régóta lappangó, de virulens kérdése volt, mégis azok az erők, amelyek 1903-ban napirendre tűzték és ezzel az egész válságfolyamatot megindították, kívül estek a magyar belpolitikán. A 20. század kezdetére — LEXIN ismert megállapításai szerint — a világ vezető hatalmai beléptek a kapitalizmus monopolkapitalista, imperialista szakaszába, kezdetét vette a világ gazdasági felosztásáért és területi újrafelosztásáért folytatott harc, megindult a szövetségi rendszerek kialakulása, a nagyszabású fegyverkezés. Ebben a versenyben a strukturálisan elavult, társadalmi és nemzetiségi feszültségekkel küszködő Osztrák—Magyar Monarchia egyre jobban lemaradt. A belpolitikai okok miatt hosszú időn át halogatott hadseregfejlesztés az 1900-as évekre már elkerülhetetlennek tűnt. A magyarországi parlamentben képviselt ellenzéki pártok is hajlandóak voltak megszavazni az ehhez szükséges újoncokat és pénzt, de a függetlenségi pártok hozzájárulásukat a „nemzeti engedmények"-tői (a magyar zászló és címer használata, a magyar nyelv bevezetése a közös hadsereg Magyarországról származó részében stb.), vagyis a kiegyezés bizonyos módosításától tették függővé. E nyomás eszköze volt az obstrukció, ami az uralkodó 1903 végén kilátásba helyezett engedményei után is folytatódott. Az állandó belpolitikai feszültség kiiktatására és a hadseregfejlesztés megszavazására TISZA a házszabályok módosításában, a parlamentben biztos többségre számító Szabadelvű Párt akaratának érvényesítésében látta az egyetlen utat, ez eredményezte a (vitatható módon) zsebkendőszavazásnak nevezett puccsot. A házszabály-módosítás körül zajló budapesti politikai viharokról a Times rendszeresen tájékoztatta olvasóit, és november 16-án vezércikkben is foglalkozott a tervezett parlamenti reformmal.

24 „A Magyarorszgának jót kívánó külföldi megfigyelők" nevében mind Magyarországra, mind a parlamentarizmusra nézve károsnak minősítette APPONYI november 9-i beszédét, amely kapcsolatba hozta a választói jog kiterjesztését a házszabályok szigorításával. A Times azonban egyelőre nem bánta sem a szűk választójogot, sem a nemzetiségek politikai kirekesztettségét, sőt TISZA érvelését átvéve éppen a várható nemzetiségi követelésekre hivatkozva óvta a magyarokat saját nemzeti előjogaik növelésétől. Azért is elmarasztalta AppoNYit, hogy a módosításban „külföldi" befolyások érvényesülésére lát lehetőséget Magyarországon: „A ,külföldi' befolyások alatt természetesen az ausztriai befolyások, sőt talán a korona befolyása értendő", magyarázza a vezércikk, a Monarchia-párti angolok ugyanis nevetségesnek találták, hogy Magyarországon elsősorban Bécs jelenti a külföldet. Befejezésül a Times alaptalannak minősíti az ellenzéknek azt a kísérletét, hogy TiszÁt „bécsi kreatúrának állítsa be, aki saját honfitársai alkotmányos szabadságjogaira tör az osztrák ke24. TT, 1904. nov. 16. 9. 1. Egy számban általában 3 — 4 vezércikk jelent meg. A szerkesztőség anonim vezércikk-írói természetesen elsősorban a tudósítók megjelent és meg nem jelent írásait használták fel, de értékelésük nem esett egybe szükségképpen azokéval. — „A legnagyobb világlap" szóban forgó cikkének álláspontját örömmel nyugtázta TISZA is november 20-i Vigadóban mondott beszédében, hozzátéve: „Reménylem, hogy nem akad senki, még a mi merész fantáziájú publikumunkban sem, aki azt állítsa rólam, hogy ezt a cikket én írattam. . . . odáig nem terjed el a hatalmam, mert az angol kormány hatalma sem terjed odáig, hogy diktáljon a Times hasábjaiba." Tisza István képviselőházi beszédei. III. köt. 2. rész. (1904. október 4.-1906. április 11.) Bp. 1937. 242. 1. 377