AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

kesztő, 1). M. WALLACE elgondolásai alapján átszervezték a külpolitikai részleget (Foreign Department). A korszerű központi szervezet (könyvtár, naprakész index, sajtókivágások) megteremtése mellett képzett szakértőkből álló állandó külföldi tudósítói gárdát alakítottak ki. Ezeknek diplomataként kellett eljárniuk, az események indítékait kellett feltárniuk, és a közlésre szánt (de nem szenzációhajhász) híranyag mellett publikálásra nem kerülő, a vezető politikusoktól és diplomatáktól nyert értesüléseket vártak tőlük Londonban.

4 A külpolitikai szerkesztő ezek alapján szabta meg a lap külpolitikáját, íratta meg a vezércikkeket. A Times mind WALLACE, mind utóda, Valentine CHIROL (1899—1912) irányítása alatt teljes mértékben támogatta az imperialista irányú brit külpolitikát: a gyarmati terjeszkedést, a búrok elleni háborút, majd látva Németország növekvő erejét, a Franciaországhoz és Oroszországhoz való közeledést, a TávolKeleten pedig az egyéb irányú brit akciószabadságot növelő japán szövetséget. Sőt nemcsak támogatta a brit külpolitika akcióit, de szerepet vitt előidézésükben is, számos lépést elsőként javasolt Angliában. Az Osztrák—Magyar Monarchiával kapcsolatos Times-állásigontot a 20. század elején is a hagyományos barátság jellemezte, a Habsburg-birodalomnak a hatalmi egyensúlyban játszott kulcsszerepéről vallott régi doktrína. Ezen nem változtatott sokat a 90-es évek bécsi tudósítójának, William LAViNonak a Monarchia fokozatos bomlásáról vallott nézete sem

5 (amiben LAViNonak Magyarország iránti szimpátiája is szerepet játszott), viszont a lap külpolitikai vezetése elfogadta tudósítója gondolatmenetének következő láncszemét, miszerint a Hármasszövetséget egyre inkább saját politikai eszközévé formáló Németországgal szemben Oroszországra és Franciaországra kell építeni. „Ezeket a nézeteket egy olyan időpontban vallotta, amikor Britannia és Oroszország, illetve Britannia ós Franciaország ellentéte az európai diplomácia körökben axiómának számított."

6 1902-ben LAVINO utóda Bécsben a volt római tudósító, H. W. STEED lett.

7 A franciául, németül és olaszul egyformán kitűnően beszélő STEED 1896-ban, 25 éves korában lépett a Times szolgálatába CHIROL ajánlatára. Szívvel-lélekkel 4. A Times -tudósítók politikai szerepét jól látta a magyar kortárs is. GESZTESI Gyula: A magyarság a világsajtóban. Magyar sajtópolitika. Bp. 1918. 40 — 41. 1. 5. LAVXNO erről így írt főnökének: ,,a mostani fejlemények csak megerősítik gyakran hangoztatott véleményemet, hogy a kettős monarchia nagy iramban sodródik a felbomlás felé. Ezért a fő felelősség az arrogáns és rövidlátó osztrák arisztokráciát terheli, akikkel a császár teljes mértékben rokonszenvez. Valójában a jelenlegi magyar kormánynál is [a WEKERLE-kormány] annak polgári jellegét nehezményezi". LAVINO levele WALTACEIIOZ, 1894. dec. 9. Idézi: The history of The Times, Vol. III. (továbbiakban Times History III.) 250-251. 1. 6. Uo. 375-376. 1. 7. Henry Wickham STEED 1871. okt. 10-én született egy ügyvédi írnok fiaként. Berlinben, majd Párizsban közgazdaságtant és történelmet tanult. Első újságírói sikerei nyomán PULITZER kívánta szerződtetni, de az 1896-ban berlini tudósító nélkül maradt Times ajánlatát fogadta el és rövidesen megkapta a római tudósító posztját. 1913-ban a Times külpolitikai szerkesztője, 1918-ban pedig főszerkesztője lett. Amikor az ASTOR család 1922-ben átvette a lapot, STEEDet menesztették. 1956. jan. 13-án halt meg. The Dictionary of National Biography. 1951-1960. Oxford. 1971. 921-923. 1. Bécsi éveire a legfontosabb forrást emlékiratai jelentik: Through thirty years, 1892 — 1922. A personal narrative. London —New York, 1925. Vol. 1 — 2. STEED és a Monarchia viszonyát dolgozta fel Peter SCHUSTER: Henry Wickham Steed und die Habsburgermonarchie. Wien —Köln —Graz, 1970. 373