AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

magyar vonatkozású hír- és kommentáranyagát vizsgálja, kiegészítve a megjelent írások hátterére vonatkozó levéltári kutatások eredményeivel. Az 1904 novembere és 1906 áprilisa között Magyarországon lezajló politikai •és kormányzati válság a Times hasábjain a mai olvasót meglepő terjedelmű és mélységű reakciót váltott ki, így a korszak történetének érdekes és értékes forrásául szolgál, ugyanakkor rávilágít annak a változásnak a kezdeteire is, amely Magyarország külföldi megítélésében, közelebbről pedig az angol közvéleményben kialakult képében a világháborút megelőző évtizedben megfigyelhető. A változás nyomon követésére különösen alkalmas a Times és a fenti korszak, mert a lapon belül is összeütközött a londoni szerkesztőség 1848/49-es reminiszcenciákból és újabb keletű szimpátiákból táplálkozó hagyományos „magyarbarát" irányvonala bécsi tudósítójuk, a magyarországi belső viszonyokat egyre erősödő kritikával szemlélő Henry Wickham STEED nézeteivel. STEEDet a történetírás mint Németország és a Habsburg Monarchia kérlelhetetlen és szenvedélyes ellenfelét, Ausztria—Magyarország nemzetiségeinek segítőkész barátját, a birodalom felbomlásának egyik aktív előmozdítóját és a versailles-i békerendszer változatlan fenntartásának szószólóját tartja nyilván. Ez azonban csak 1908 után mondható el róla, korábban ő is osztotta az Angliában ekkor még általános Monarchia-barát, s ezen belül magyarbarát felfogást, és éppen az 1904—06-os események indították el benne véleménye fokozatos megváltozását, hogy azután írásain keresztül egyre több embert győzzön meg új álláspontjáról. A 19. század közepén a Times — csakúgy mint Nagy-Britannia — a hatalom és befolyás csúcsán állott.

3 Híranyagának mennyisége és minősége, kommentárjainak súlya a brit politikai, gazdasági és szellemi élet minden tényezője számára nélkülözhetetlenné tette olvasását. Megengedhette magának, hogy kerülje a változatos szedést, a figyelmet keltő címeket. 1878-ban 60 000 példányban kelt el és (a külföldi olvasókat leszámítva) ezek a vásárlók jelentették Angliát: az uralkodó arisztokráciát és nagyburzsoáziát és a velük azonosuló „középosztályt". Az Egyesült Királyságban 1870-ben bevezetett kötelező elemi oktatás eredményeképp a század végére hatalmasra nőtt potenciális olvasóközönség természetesen nem igényelt ilyen szintű, ilyen terjedelmű és ilyen árú napi olvasnivalót. Az Alfred HARMSWORTH (későbbi nevén Lord NORTHCLIFFE) által alapított Daily Mail példányszáma 1898-ban elérte a 800 000-t, ára pedig 1

/

2 penny volt, a Times árának egy hatoda. A 80-as évektől fogva anyagilag is meggyengült a Times helyzete, de a tulajdonos, a negyedik Walter továbbra is büszkén vallhatta lapjáról 1895-ben: „egy olyan intézmény, amelynek a világ történetében sosem volt és jelenleg sincs párja". A fennálló társadalmi viszonyok lényegének változatlan megőrzésére törekvő újság pártokat, kormányokat, egyes politikusokat sokszor kritizált, hiszen a brit uralkodó osztályok érdekeit „magasabb" szempontok alapján, a tulajdonos, a főszerkesztő és kisebb mértékben egyes újságírói szubjektív véleményének teret engedve szolgálta. A külpolitikai tájékoztatásban komoly vetélytárssá váló Daily Telegraph és Morning Post sikereinek árnyékában a 90-es években Ch. F. Moberly BELL, az energikus új lapigazgató és a külpolitikai szer3. Az alábbiak elsősorban az újság öt kötetben megírt történetére támaszkodnak, legfőképpen a III. kötet (The history of The Times. The twentieth century test. 1884-1912. London, 1947. The Times.) IV-XIV. fejezeteire (90-459. I.). 372