AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Keresztury Dezső: Az önálló magyar opera- és balettszcenika kialakulása

Ernani, Traviata, A bűvös vadász, Don Giovanni, A szevillai borbély, A hugenották, Carmen stb. mellett a jelesebb magyar operák: a Bánk bán, a Hunyadi László, s olyan elmaradhatatlan balettek, mint a Coppelia, Staanella s mások is. A művészgárdából sem hiányoztak a nagy nevek. ERKEL Ferenc élete végéig ott volt főzeneigazgató, az igazgatók között olyan nagyságokkal találkozunk, mint Gustav MAHLER, Artúr NIKISCH, KERNER István; a karmesterek között olyanokkal, mint Egisto TANGO, Sergio FAILONI, Otto KLEMPERER. Az Operaház hamarosan •szerves része lett a világ zeneéletének: vendégjátékokon fogadta a világ híres nagy énekeseit és társulatait, saját társulata, s jeles művészei is mindig ott szerepeltek és szerepelnek a világ kiváló operaszínpadain. Első főrendezője KÁLDY Gyula voit: a szakma megbízható, jó szervezőkészségével, tájékozottságával kiváló, s az egykorú európai operákban uralkodó ízlést a hazai viszonyokhoz és lehetőségekhez okosan alkalmazó embere; 1895— 1900 közt az Operaház igazgatója is. Nem volt alkotó egyéniség: ilyen szerepben feltűnni sem akart. Érthető, hogy működése idején a budapesti Operaház fő törekvése arra irányult, hogy az előadott művek kiállításában is elérje az európai színvonalat. A színpadkép látványán ezért Budapesten is hosszú ideig a bécsi úgynevezett Makart-stílus jegyei voltak az urakodók: lehetőleg pompázatos, fényes kulisszák az anyagok színessógével, gazdagságával, a kellékek zsúfoltságával, a jelmezek parádés kiállításával ható részletek. A színpadi tér felépítése sem tért el a barokk korszakban kialakult hagyományos alapszerkezettől. A színpadot barokkos-rokokós jelenetekkel, s ezeket szabadon körül s át indázó ornamentikával átszövő, keretező, nagyméretű díszes vászonfüggöny, a cortina választotta el a nézőtértől. E mögött, lassan ezt helyettesítve jött létre a szép anyagból, rendszerint bordó bársonyból készült kétszárnyú mai függöny. A színpadkép ún. ívekből vagy oldal-kulisszákból, s egy ezeket lezáró háttérből — a prospektból — épült fel. A háttéren ábrázolt, festett táj, csarnok, tér, kert stb. látványa adta meg a színpadkép jellegét; ehhez illeszkedtek, ezt keretezve, kiegészítve, színesítve az íveken, ill. a kulisszákon láthatóvá tett ábrázolatok: fák, szobrok, architektúra-részletek stb. Az ívek, kulisszák közti járások az ún. utcák tették lehetővé, s szabták is meg a szereplők mozgását. Voltaképpen tehát egy statikus, csupán a legfőbb, a változó színhelyeket általánosságban jelző elemekben mozgatható-változtatható színpadkép alakult így ki. (Az pl., hogy Bayreuthban a háttér két hengerre csavart vásznát, s vele az erdőt, tájat mozgatták, hogy így a vándorlás illúzióját keltsék fel, Európa-szerte rendkívüli újításnak számított akkor még!) így kívánták ezt meg egyebek közt a világítás lehetőségei is. Ne feledjük, hogy a színházakban századokon át gyertyával — a Nemzetiben ugyan már szabadonégő gázzal — világították meg a színpadot: legelői a rivalda fényeivel, hátrább az ún. szuffitavilágítással; — s ez, már csak tűzbiztonsági okokból is, a a színpadi elemek mozgatásának lehető legnagyobb takarékosságát, s a színpadtér fedetlenségét tette szükségessé. Ennek az opera és balett díszlettervezésnek és festésnek lett első egészen hazai mesterévé SPATSTÍTRÁET Ágoston. Keze alól kerültek ki az első valóban európai színvonalú magyarországi díszlettervek; ezek közt természetesen a magyar tárgyú, jelrendszerű, látvány világú operákéi is. De — ismételjük — mindez lényegében a hagyományos színpadi szerkezet formái közt játszódott le. Holott a színpadkép megújulásának lehetőségei az új Operaházban már jórészt adva voltak. A színpadteret ti. itt a lehető legkorsze347