AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: „Organum a nagy közönségért". (A Vasárnapi Újság a Bach-korszak
meier hangulatú címképét, díszítőelemeit és családkultuszukat. A biedermeier további rekvizitumai, a kisigényű élet ideálja, a fennálló viszonyokba való csöndes belenyugvás, idegenek a PÁKH és JÓKAI szerkesztette Vasárnapi Újság magatartásától, amely — említettük már — nagyon is aktív, másnemű programot vallott magáénak: olvasóközönséget teremteni a nemzeti műveltség számára, őrködni a nemzeti öntudat csorbítatlansága felett. „Enciklopédikus lapnak" hirdetvén magát, ezek örökségéből merített elsősorban. Az „enciklopédikus lapok" fénykora Európa-szerte a múlt század harmincas-negyvenes éveiben kezdődik, következményeként a századeleji polgári műveltségeszmény lexikonkultuszának (BROCKHAUS Konversations Lexikonéit 1827-ig hétszer adják ki, és a harmincas évektől kezdve nálunk is egymást érik a példáján keletkezett lexikonok). Hetente napvilágot látó lexikont tartunk kezünkben — ez az érzésünk sokszor a Vasárnapi Újság számait lapozgatva. Olyan lexikont azonban, amelynek funkcionálását a publicisztika törvényei szabályozzák, s ez egyszerre jelent hiányt és erényt. Érzékenyebben reagál a világ eseményeire, mint a jellegénél fogva lassúbb mozgású lexikon, ám éppen ezért sokszor nehezebben tudja a talmit az értéktől, a maradandót a pillanatnyitól elválasztani. „Elet- s jellemrajzok", „Történeti cikkek, régiségek s rokon", „Hazai tájleírások, népviseletek, építészeti művek", „Nép- és országisme", „Természeti tudományok, ipar és gazdaság" — íme a Vasárnapi Újság egymást követő évfolyamainak rovatcímei. Hozzájuk csatlakoznak az „Elmélkedések, értekezések, fejtegetések", a „Vegyes tartalmú cikkek" (ezek adnak helyet többnyire az irodalmi, művészeti, esztétikai vonatkozású írásoknak is) az „Elbeszélések", „Költemények", „Levelezések", „Adomák", továbbá JÓKAI Mór 1856-ban induló sorozata, a „Kakas Márton levelei". Mit tartalmaznak az előbb elsorolt rovatcímek ? Ebből a szempontból — legalább felsorolásszerűen — vegyük szemügyre az 1857-es évfolyam közleményeit: A paraszt és a műveltség, Hogyan állítsunk takarékpénztárakat, Kazinczy Ferenc, Dr. Balassa János, Cavaignac tábornok, A budai magyar színtársulat 1792-ben, Nemzetünk míveltsége az Árpádok alatt, Nicholson tábornok győzelme Delhi előtt, O-Budai hajógyár rajza, Népviseletek: Garanvölgyi nép (képpel), Tokaj és a tokaji bor, A cigányok Erdélyben, Keletindia rövid ismertetése, A gyógytestgyakorlat ügyében, Baromfitenyésztés, Vetést pusztító rovar: Agrotis, Van-e a léghajózásnak jövője?, Petőfi Sándor születéshelye s gyermekkora, Újabb lendületek a kisdedóvás körül. (Egy-egy rovat — éves viszonylatban — anyaga összeállításával az eljövendő szaklapok számára szolgáltatott követésre érdemes példát.) Az egyes szerzőket tekintve is nagy a változatosság. A jeles szakemberek (SZILÁGYI Sándor, PAULBR Gyula, RÓMER Flóris, VÁMBÉRY Ármin, BARTALIS István) mellett helyet kapnak a közepesek (VAS József, NEY Ferenc, REMELLAY Gusztáv, SZÉKELY József), sőt nem egy alkalommal a jószándékú dilettánsok (EDVI ILLÉS Pál, VÁLKAI Imre, LUPPA Péter, ÉDES Vince stb.) is. Ugyanígy az íróknál ARANY, TOMPA, VAJDA János, JÓKAI, GYULAI neve mellett ott szerepel LÉVAI, SÁROSI Gyula, TÓTH Kálmán, LISZNYAI, THALY Kálmán, P. SZATHMÁRY Károly, de HORY Farkas, VIRÁGHALMI Ferenc, KOSSÁ Gusztáv és SZAKÁL Lajos verse, illetve elbeszélése is. Dehát mindez a szerkesztők szándékával egybevágott: „a Vasárnapi Újság — PÁKH szavait idézzük — nem cél, hanem eszköz; 22 OSZK Évkönyv 1972 337