AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kelecsényi Ákos: Egy magyar régiségkereskedő a 19. században. Literáti Nemes Sámuel (1794-1842)

Ezeket nem sikerült felkutatnunk. A JANKOViCH-féle iratok között azonban rábukkantunk két hasonló nyomtatványra.

39 Az egyik kis alakú, levelezőlapnál nem sokkal nagyobb reklámcédula, amely magyar, hátlapján pedig német nyelven hívja fel gyűjteményére a figyelmet. Nyilván kolozsvári éveiben nyomták, mint a kezdetből kitűnik: „Tudósítás. Kolosvári NEMES LITTERATI SÁMUEL, egy Tudományos és Mesterséges Gyűjteménynek birtokossá, mellyben vízi-özön előtti Régiségek, Természeti ritkaságok, Római 's középévi fegyvereknek különb nemei, hajdankori pénzek, és a' mesterséges készületek' minden nemei, régi írott könyvek, Papír, és Pergamentra írott vagy rajzolt sokféle levelek, hajdani képek vagy képzetek, egy Hazánkban még eddig nyilván nem mutatott igaz Egyptomi Múmiával Pharaokirályok nemzetségéből, fentartatnak, Hazánk' különb vidékeire utazván, és a' Kir. Városokban, Mező városokban megállapodván, ezt nemcsak minden látni kívánónak, kivált a' Tanuló és ismereteket szerezni vágyódó ifiuságnak megmutatni és oktató felvilágosítással megismertetni; de viszont mindennemű természeti és mesterségi ritkaságokat, régi pénzeket, képeket, írásokat, könyveket, és mindennemű régi közműveket vagy emlékeket készpénzül megvásárolni magát késznek ajánlja." Ez bizony mind azt mutatja, hogy műkereskedői pályája valamilyen vásári mutatványos bódéban indult. Úgy látszik, a hírverés alkalmas eszközeinek bizonyultak az ilyen reklámcédulák, s még megállapodott budai kereskedő korában is élt vele, mint később látni fogjuk. Egy másik hasonló céduláján a „Nagy érdemű és nagy tekintetű Osi Famíliák!" megszólítással felajánlja, hogy amennyiben a család régi leveleit, fegyvereit, gyűrűit ,,s más egyéb reliquiáit általam viszszaszereztetni méltóztatnak, szerencsémnek tartom, a' legnagyobb igyekezettel és vigyázattal szolgálni. Továbbá A' mely Nagyméltóságú Urak' 's Asszonyságoknak, Úrfiak' 's Kisaszszonyoknak és T. T. tudós Uraknak a' hives időkben a' házból-való kijárás gyenge egésségek miatt nem engedtetik, tsak méltóztassanak parantsolni, és vagy magam, vagy adjunctusom-által kész-vagyok elvinni és elküldeni Úri házaikhoz a' megnézés végett, régi Királyink', Fejedelmeink' sok rendbeli Okleveleiket, Szülimán Török Császár' arany porral porozott Diplomáját, több nevezetes Famíliákat interessáló Török Basákhoz, Moldovai Oláhországi Vajdáktól írott régi és Hazai dolgokat világosító Literalékat, 's más egyéb Ritkaságokat. Literati Nemes Samuel Antiquarius." Határozottan kezdi felkelteni érdeklődésünket ez régi jó tábla bíró-világból való régiségkereskedő. Érdemes egy pillantást vetnünk külsejére. Útlevele így adja személyleírását: közepes termet, vörhenyes, hosszúkás arc, gyenge szem, arányos orr és őszülő haj. Vegyük ehhez még-a hagyatéki leltár megállapításait: „jobb felől a mellén egy kereszt és egy kard, balkezén a kézfejcsuklón valamivel alább I. H. S. és N. S. betűk találtattak, melyek mind a két helyen czinóberrel készített bélyegek."

40 Mindenesetre különös, hogy karjára a jezsuiták által népszerűsített Krisztus-monogramot tetováltatja, akárcsak az a megjegyzése, hogy az ereklyék iránt „petrificált protestáns létemre is, több okokra nézve tisztelettel viseltetem".

41 Persze, könnyen feltételezhetjük, hogy a hagyatéki leltár készítője a cifrán, vagy éppen primitíven tetovált L. N. S. monogramot olvasta tévesen. Nincsen ugyan benn a személyleírásában, de alighanem bajuszt is viselt, hiszen olasz földről visszatérve Fiumében örömmel állapítja meg, hogy 39. OSZK Kézirattár, Fond 16/32. 40. CSONTOSI János i. m. 267. 1. 41. „Útinapló" II 84b. 316