AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Käfer István: Zsolnai szlovák kalendáriumok történetszemlélete a Rákóczi-szabadságharc koráról

nem jelenti az egyes nemzeti irodalmak egykorú valóságának kétségbe vonását, csupán 16—18. századi megjelenési formájuk és gyakorlati érvényesülésük ponto­sabb körvonalazását, 24 miként ez esetben az összehasonlító irodalomtörténetnek sem kell egymástól idegen irodalomnak tekintenie például a magyar és a szlovák irodalmat. A szlovák kalendáriumok szövegében előfordul a „prespursky rákos és a „sopronsky rákos'''' — kifejezés. A rákos szó a magyarországi országgyűlések hely­nevének a szlovák (cseh) nyelvben országgyűlés jelentésben átvett változata. A szláv eredetű szó így került vissza — magyar szóhasználat után — a szláv nyelvekbe. Lengyelül a rokosz szó a király és a szenátus elleni fegyveres fölkelést jelenti, ami NAGY Lajos idején, 1380-ban fordult elő, s azóta többször ismétlő­dött. 25 A szlovák rákos első adata Novákyról, 1568-ból származik: abychme se na rakoss hotowyli natry kralé ( = hogy Háromkirály okra a rákosra — országgyűlésre készüljünk), szólásban pedig 1678-ból: Po rade i po Rákosi byvajú Páni mvdrejsi {= Tanács és Rákos után az urak [mindig] okosabbak), szótári alakja 1679-re már snem — rákos — formában szerepel. 26 Kalendáriumunknak ez az adata egy régebbi feltételezésünkhöz látszik — ha nem is végleges bizonyítékként — adalékul szolgálni. A szlovák népdalok között ugyanis szerepelnek az egykori keresztes hadjáratok és a Rákos­mező motívumai: az elesettet vörös keresztes palásttal takarják be, 27 s a Rákos­mezőn lehet lerázni a paraszti terheket. 28 Az előbb említett lengyel vonatkozással együtt ez arra enged következtetni, hogy a Rákos-mező a nemzeti országgyűlések függetlenségi szimbóluma mellett esetleg megőrizhetett valamit a Dózsa-paraszt­háború emlékéből is, annak ellenére, hogy a népdalok a késői lejegyzésig számos változást szenvedtek. 29 Az egykori Felsőmagyarország többnyelvűségét bizonyítják a három szlovák kalendárium azonos használójának túlnyomórészt magyar nyelvű bejegyzései (szlovák és latin egy-egy esetben fordul elő). Az adatok kivétel nélkül a mai Szlovákia területét említik. 1705-ben Tapolcsan, Vag-Ujhely, Podolya, Leopold, 24. Vö.: KLANICZAY Tibor: A nacionalizmus előzményei a magyar irodalomban. «= MTA I OK. 1960. 7 — 23. p; TARNAI Andor: A magyar irodalomtörténeti hagyo­mány kialakulása. — Itk. 1961. 637 — 658. p; KLANICZAY Tibor: Az irodalom­történeti szintézis néhány elvi kérdése. = Itk. 1962. 59 — 73; KLANICZAY Tibor: A nemzeti irodalom fogalmáról. — Hel 1965. 3., 303 — 309. p; SZATJDER József: A XVIII. századi magyar irodalom és a felvilágosodás feladatai. = Itk 1969. 2-3., 131-156. p. 25. SCHMIDT Vilmos: Báthory Gábor és Bethlen Gábor viszonya a lengyel koronához. = Szd 1887. 14 — 35., 97—120. p. Az adatra ESZE Tamás hívta fel a figyelmemet. Ezért és az egész dolgozat létrejöttében nyújtott segítségéért ezúton is köszönetet mondok. 26. MACHEK, Václav: Etymologickg slovnik jazyka ceského a slovenského. Praha 1957, CSAV. 507. p. Az adatokat GREGOR Ferenc bocsátotta rendelkezésemre, amiért ezúton is köszönetemet fejezem ki. 27. Vö.: KÄFER István: Pest-Buda, a szlovák népköltészetben. — Budapest. 1967. 8., 22. p. 28. KOLLÁR, Ján: Národnie spievanky I— II. Bratislava. 1953, SVKL. I. 652. Panstina, panstina, ty tvrdá panstina / nech ta Párom vezme, idem do Budína. / Idem do Budína na to Rákos pole, / tarn strasiem zo seba sedliacke mozole = Uraság, ura­ság, te kemény uraság, vigyen el az ördög, elmegyek Budára. Elmegyek Budára, arra a Rákos-mezőre, ott lerázom magamról a paraszti nyűgöket. 29. CSANDA Sándor: A törökellenes . . . i. m. 65. p. 286

Next

/
Thumbnails
Contents