AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Újabb információk Istvánffy Miklós tékájáról

egészen más, mint ERAKNÓi-FÓGEL-nél, vagy HoFFMANN-nál. A kódex mérete négy helyen szerepel, de mindenütt másként. Terjedelem tekintetében csak HEVESY adata feltűnően eltérő, bár ez nyilván sajtóhibából ered; a megadott 268 fólió helyett nyilván paginát kell érteni. Ami a kötést illeti, HEVESY és HOFFMANN nem említi az aranymetszést, a többiek nem szólnak csatokról, BEEKOVITS pedig — négy megállapítással szemben — a kötést megsemmisültnek jelenti ki. A RÓMER által felemlített 1826. évi birtokost pedig csak a HEVESY- és CsAPODi-féle kiadvány regisztrálja. E zavaros információk tisztázásával talán nem is kellene foglalkoznom, hiszen korvina-kutatásunk ez idő szerint CSAPODI Csabánál és Cs. GÁRDONYI Kláránál hivatott tudósok kezében van, s ennélfogva biztosra vehető, hogy a vonatkozó irodalomból előbb-utóbb minden efféle, hanyagságból eredő ellentmondás ki fog küszöbölődni. Engem tulajdonképpen a Hilarius-kódexnek csak a possessor-kérdése érdekel az IsTVÁNFFY-téka problematikája kapcsán. Érdemben csupán ezzel kívánok foglalkozni. Mégis, ha már egyszer alkalmam volt e korvinát megtekinteni, talán illetéktelenül is szabad lesz a formai leírás tisztázásához hozzájárulnom. 2. Helyesbítések Mint korrigendát legyen szabad a következőket megemlítenem. a) A kódex régi jelzete a felső kötéstábla belsejére, a bal felső sarokba beragasztott címkén ekképpen olvasható: Cod. Univ. (olim

Museal) No.257.Semmi több! Űj jelzete pedig ugyanott, egy lejjebb beragasztott másik címkén ez: Kr. Sveuó. Bibliotéka u Zagrebu R. 4071. b) Nagysága: a kötéstáblán mérve 248x350 mm, a pergamentlapokon 240 x345 mm. c) Terjedelme valóban 134 beírt pergament-fólió. d) Kötése — ezt hangsúlyozni kell — nem semmisült meg! A fatáblákra húzott eredeti lilás-vörös bársonyborítás imitt-amott erősen kopott állapotban, de megvan. A bársony csupán a kötet hátáról (gerincéről) szakadt le; e részen csupaszon látható a fűzést tartó 5 szarvasbőr csík. A felső kötéstábla bársonyán tisztán látható az egykori csatok nyoma, mégpedig a felső és alsó peremen egy-egy, a hosszanti peremen kettő-kettő. Az alsó kötéstáblán pedig ma is megvan két eredeti sárgaréz-kapocs, mégpedig az alsó és az egyik oldalsó. A RÓMER által említett vörös atlasz-kötőknek azonban semmiféle nyomuk sincs. Halványon bár, látható az eredeti aranymetszés is úgy, ahogy RÓMER leírta. 3. A possessorok kérdése Tulajdonképpeni tárgyunkra térve, az alábbiakban a kódex régi possessorainak felderítéséhez szeretnék hozzájárulni. Családtörténeti vizsgálódással próbálok nyomokat keresni annak a kérdésnek tisztázásához, mikor, mi módon kerülhetett a Hilarius-kódex a ÜRASKOviCH-családhoz, Horvát-Szlavónországba. Ezt megelőzőleg azonban a zágrábi közgyűjteményekhez való múlt századbeli viszonyát kell tisztáznunk. Fentebb, az a) pont alatt ismertetett vignetta arra vall, hogy korvinánk mielőtt még az Egyetemi Könyvtár (Sveucilisna bibliotéka) állományába került volna, az 1846-ban megalakult Horvát Múzeum (Muzej 231