AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Nyomtatványok Manlius kötéstábláiban

kiadásával.

72 A soproni kötéstáblákból most a B

3+6

, C

3+6

, D

3+6 E

3+6

, F

3+6 jelzésű levelek kerültek elő. Ezek közül a D

3

+

6 levélpár biztos alapot nyújtott a már korábbról ugyancsak kötéstáblából kiáztatott D-jelzésű ívvel történő azonosításhoz. A most kibontott levelek ennek az irodalomtörténetileg oly becses műnek, SZILÁDY Áron gondozta szövegkiadása

73 sorszámozását véve alapul, a következő részeit tartalmazza: B

3 - 271-297, B

6 - 353-383, C

3 - 502-525, C

6 - 589620, D

3 - 743-759, D

6 - 841-866, E

3 - 991-1022, E

6 - 1083-1114, F

3 itévesen E

3 ívjelzéssel) - 1238-1269, F

6 - 1323-1353. sorok. A korábbról (smert D-jelzésű ívén a szövegkiadás 681—792., 796—928. sora található. A műnek a 16. századból még három további nyomtatott kiadását tartja számon a szakirodalom: az első 1587 táján készült Debrecenben

74

, akárcsak a második mintegy két esztendő múltán

75

, a harmadik 1592-ben Kolozsvárott jelent meg.

76 SZILÁDY említett szövegkiadásához a kolozsvárit vette alapul (A jelzéssel), amelyet azután a jegyzetapparátusban vetett össze a második (B), ill. első (C) debreceni kiadással. A szövegösszehasonlítás azonban ezek és a töredék között nem hozott megnyugtató eredményt az eredetre vonatkozólag, mert a változatoknál az azok többségében a kolozsvári szöveget követő MAXLIUS-kiadás nem egy esetben a debreceniekben tapasztalható eltérést mutatja. Olyan sor is akad (pl. a 290.), amelyen belül mind a kolozsvári, mind a debreceni változattal megegyező részek találhatók. Azonban az eltérések csak részben fordulnak elő a kolozsvári, ill. debreceni szövegben. Ennél több az olyan szövegváltozat, amely egyikben sem található, ill. mindkettőtől eltér (pl. a 291. sor). A nyomtatott kiadásokkal történő összevetés tehát nem ad eligazítást a szövegösszefüggés megnyugtató megoldására. Ezzel szemben ismeretes az Eurialus és Lukrécia történetének 1604. december 4-én FANCHALI Jóbtól befejezett másolata. Ez az ő, irodalomtörténeti szempontból rendkívül becses kéziratos kötetében maradt fenn.

77 Ennek ismertetése során KLANICZAY Tibor már megállapította, hogy a másolat szövege pontosan azonos ezzel a korábbról csak a D-jelzésű ívből ismert nyomtatott kiadáséval.

78 A most előkerült további szövegrészek csak megerősítették ezt: valamennyi szóról szóra egyezik FANCHALI másolatával. Csak igen sűrű helyesírási eltérés tapasztalható a kettő között. Miután ez a MANLIUS által nyomtatott kiadás egy 1604. esztendőre szóló naptár kötéstábláiból került elő, azt oda nyilván a megelőző év végén ragasztották bele. Ezek szerint jogos a feltételezés, hogy a kéziratos másolat éppen ennek a nyomtatott kiadásnak alapján készült, de annak nyilvánvaló sajtóhibái kigyomlálásával.

79 A fentiek alapján pontosan rekonstruálható a MANLius-féle szöveg, ill. annak beosztása. A SziLÁDY-féle kiadás szerint, amely az 1592. évi kolozsvárin

80 alapult, a 793—795., továbbá az 1504—1506. sorok kimaradtak, viszont egy három sorból álló versszak betoldása szerepel az 1413. és 1414., továbbá két versszaknyi, vagyis 72. BMNy 704. 73. Gyarmathi Balassa Bálint költeményei. Budapest 1879. 171 — 234. 1. 74. BMNy 594. 75. BMNy 625. 76. BMNy 693. 77. Wien, Österreichische Nationalbibliothek Cod. ser. nov. 2964, 212 — 297. 1. 78. MISIANIK, Ján —

ECKHARDT Sándor —KLANICZAY Tibor: Balassi Bálint szép magyar komédiája. Budapest 1959. 18 — 19. 1. 79. Például „köuertül" helyett „követtül" a 273. sorban. 80. BMNy 693. 189