AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Nyomtatványok Manlius kötéstábláiban
Már a múlt században hazánkban is nem egy érdeklődő (pl. TOLDY Ferenc, LUGOSSY József) figyelt fel a könyvtáblákban megbúvó, többségében ritka, sőt ismeretlen nyomtatványokra. Elsősorban FRAKNÓI Vilmos volt az, akit több gyűjtemény állományából mintegy száz esetben a megsérült kötésből kikandikáló régi nyomtatványok arra vittek, hogy azokat áztatás segítségével szétválassza egymástól, illetve a kötéstől. Ennek során nem kevesebb, mint negyvenöt korábban ismeretlen régi, magyar nyelvű nyomtatványt fedezett fel. 1 De nemcsak FRAKNÓI, sok más könyvtáros és gyűjtő is felismerte a körülményt, hogy a régi könyvtábla úgy őrzött meg századokon át különben teljesen elpusztult nyomtatványokat, ahogyan a föld őrzi letűnt korok tárgyait a régész számára. így alakultak ki a különböző könyvtárakban azok a kisebb-nagyobb töredékgyűjtemények, amelyek mint a múltban, a jelenben és a jövőben kutatások tárgyai, hiszen bennük — a kéziratokról nem is beszélve — még számos 17—18. századi, különben ismeretlen magyarországi nyomtatvány található. Ezek meghatározása azonban rendkívüli körültekintő, igényes feladat, így eddig a „Régi Magyarországi Nyomtatványok" (RMNy) elnevezésű vállalkozásnak az Országos Széchényi Könyvtárban működő szerkesztősége csak a 16. századi nyomtatványokkal tudott foglalkozni. (A kéziratos töredékek közül rendszeres feldolgozásra eddig csak a hebraikák kerültek, SCHEIBER Sándor dolgozta fel és publikálta őket. 2 ) Hogy a kötéstáblák szétosztása során milyen rendkívüli értékek és érdekességek kerülnek elő, jó példák rá a legrégibb magyar nyelvű nyomtatványok, mert köztük több is 3 csak mint ilyen módon napfényre hozott töredék maradt fenn. A múlt században kezdett ilyen jellegű kutatás nem egyszer vezetett a közelmúltban is rendkívüli eredményekre. Legyen elég itt csak a legutóbbi idők eredményeire utalni. A Vdradi Énekeskönyv^ wolfenbütteli unikumának kötéséből előkerülő értékes debreceni nyomtatványokra 5 , vagy a Komjáti Enekeskönyv 6 eperjesi példányából kibontott HUSZÁR Gál-féle kiadványokra 7 kell csak emlékeztetni. Az Országos Széchényi Könyvtár előző évkönyvében 8 tájékoztatást adtam Joannes MANLITJS könyvkötői tevékenységével foglalkozó kutatásaim eredményeiről. Ezek szerint ez a nyomdaműhely 1582—1605 között Nyugat-Magyarországon jelentős könyvkötői munkát is fejtett ki. Ennek megállapításához és bizonyításához éppen a kötéstáblákba beragasztott, ill. az azokból kikandikáló nyomtatványok szolgáltak. Kérésemre a kötetek egy része esetében a tulajdonosok (Németújvár, Ferences könyvtár — Budapest, Egyetemi Könyvtár — Sopron, Városi Levéltár) hozzájárultak, hogy e MANLius-féle kötéstáblákat szakszerűen szétbontsák, ill. azt követően új táblák felhasználásával ismét bekössék. E munkálatokat a Graz-i ferences rendtartomány könyvtárában maga P. Theodor TABERNIGG könyvtárvezető végezte el, Magyarországon pedig a budapesti Egyetemi Könyvtár könyvkötőműhelyében és az Országos Levéltár restauráló labo1. Magyar Könyvszemle. 1878. 251 — 302. 1. 2. Héber kódexmaradványok magyarországi kötéstáblákban. Budapest 1969. 3. RMNy 12, 18, 24. 4. RMNy 222. 5. Magyar Könyvszemle. 1970. 119-129. 1. - RMNy 170, 178, 191A, 191B, 192A. 6. RMNy 353. 7. Magyar Könyvszemle. 1972. 180—192. 1. 8. 1970-1971. 301-321.]. ß 167
