AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

I. Az OSZK 1972-ben - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár működése

Jelentős hungarika-bibliográfia állt az év végén közvetlenül befejezés előtt részben az Olvasó- és Tájékoztatószolgálat, részben megbízott szerkesztők munkájaként: a magyarországi szerzők szépirodalmi műveinek 1945—1968 között külföldön megjelent fordításainak jegyzéke. A nemzeti bibliográfia gépesítési kísérletei a tervezettnél valamivel lassúbb ütemben haladtak. A gépesítési kísérleteket általában hátráltatja, hogy a hagyományos munkák szabályozásának mélysége és színvonala a gépesítéshez elégtelen, pl. az érvényes betűrendezési szabvány a gépi betűrendezésre alkalmatlan. így jelenleg a gépesítéshez kapcsolódóan kell megoldani sok esetben a tradicionális munkára készített szabályzatok pontosítását is. Ezért kaptak igen nagy hangsúlyt a különböző szabályzatok. Elkészült az új címleírási szabvány tervezete, amely már figyelembe vette a gépesítés követelményeit is. Az osztályügyrenden kívül elkészült a munkakörök jegyzéke, a meglevő szerkesztési szabályzatokat javították, ill. kiegészítették. Itt kell megemlékeznünk a moszkvai Nemzetközi Tudományos és Műszaki Információs Központ által beindított vállalkozásról, mely a KGST-tagállamok időszakos kiadványai automatizált nyilvántartási rendszerének kiépítését kívánja megvalósítani. Minden tagországban egy könyvtár — hazánkban a Széchényi Könyvtár — felelős az anyagnak a moszkvai központba való továbbításáért. A munka elméleti előkészítése három osztály — a Bibliográfiai, a Külföldi Folyóiratok Központi Katalógusa és a Hírlapfeldolgozó Osztály — együttműködésével már meg is indult. Bár e kétségtelenül nem könnyű feladat újabb terhet ró könyvtárunkra, segítségével remélhető, hogy saját gépesítési kísérleteinkre ösztönzően fog hatni, s elősegíti az éves magyar sajtójegyzék rendszeres és korszerű formában való megjelentetését. Használat Olvasószolgálat, tájékoztatás Könyvtárunkat 1972-ben 65 039 olvasó kereste fel és összesen 504 539 könyvtári egységet használt. (A vidéki műemlékkönyvtárak ezt a számot 250 olvasóval, ill. 685 használt egységgel növelik.) A központi olvasótermeknél a nyitvatartási napok száma 275 (az irodalomtudományi olvasónál 257) volt. A látogatók száma a központi olvasótermekben az előző évihez képest valamennyit emelkedett, a különgyűjteményeknél lényegében azonos szinten mozgott. A könyvolvasótermekben a kutatók és egyéb kategóriájú olvasók együttes száma nem sokkal haladja meg az egyetemi hallgatók és diákok számát, a folyóirat- és hírlapolvasóban viszont háromszorosa volt számuk a diákokénak. Ez a tény a folyóiratok és hírlapok közismerten nagyobb kutatói és egyéb célú igénybevételét bizonyítja, s ennek megfelelően magasabb szintű kiszolgálás és tájékoztatás nyújtását is kívánja. A különgyűjtemények olvasói természetszerűleg majdnem kizárólag a kutatói és egyéb kategóriájú olvasók köréből kerülnek ki. A napi átlagos olvasóforgalom az általános könyvolvasóban 132, az irodalomtudományi olvasóban 6, a hírlapolvasóban 77 fő volt. Az irodalomtudományi olvasótermet — a kellő kihasználtság hiányában — általános tudományos olvasóteremmé szervezték át. A férőhelyek növelése érdekében az itt elhelyezett irodalomtudományi kézikönyvtárat más kézi-, ill. segédkönyvtárak anyagába olvasztották be. 15