AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

I. Az OSZK 1972-ben - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár működése

hez több munkaerő kell, mint amennyit a könyvtár eddig erre a célra biztosítani tudott. A szakkatalógus rekonstrukciója, valamint a decimális rendszerben azóta világszerte bevezetett változtatások számos olyan előre nem látott problémát vetettek fel, amelyekhez a közeli jövőben mélyreható vizsgálatok és ennek konklúziójaként újabb döntések szükségesek. Az időszaki kiadványok katalógusainak rekonstrukciójával, ill. a folyóiratok és hírlapok feldolgozásának legsürgősebb reformjaival kapcsolatban az év folyamán csak elméleti jellegű előkészítés folyt. A Hírlapfeldolgozó Osztály nagy erőfeszítéseket tett, kogy a kurrens feldolgozás lemaradását felszámolja, s a munka minőségi színvonalát is emelje. A feldolgozott kurrens kötetek száma így kétszerese lett a tervezettnek. A különgyűjtemények feltáró munkája több helyen már évek óta nem tudott az évi gyarapodással lépést tartani (Kézirattár), vagy nem volt képes régi anyagrészei korszerű feltárásának hozzákezdeni (Kisnyomtatványtár). Más gyűjteménynél (Zeneműtár) technikai nehézségek miatt halmozódott fel többéves restancia. A könyvtár vezetősége az elmúlt évtizedben a vári felkészülési munkák miatt az erőket más területre koncentrálta, s a különgyűjtemények fejlesztését — elsősorban a létszám vonatkozásában — tudatosan visszatartotta. Az elkövetkező évek ezen a téren változásokat fognak hozni. Az elmúlt években célul tűztük ki a még fel nem tárt, ill. korszerű formában fel nem tárt állományrészek bedolgozását a katalógusokba. Első lépésként a Régi Nyomtatványok Tára gyűjteményéből az APPONYI Rariora anyagot dolgozták fel, és megkezdték az antikva katalógus kiegészítését a 16. századi hungaricumokkal. A Kisnyomtatványtár régi, fel nem tárt álományrészeinek feldolgozására tanulmánytervet dolgozott ki, melynek javaslataival a könyvtár vezetősége egyetértett. Ezek az állományrészek újabban a tudományos kutatás érdeklődésének előterébe kerültek: ilyen elsősorban a 18—19. századi ponyvagyűjteménye, másrészt az 1801—1914 közötti kisnyomtatványok. A Katalogizáló Osztályon folyó elméleti munka keretében több szabályzat került kidolgozásra. Külön tanulmány készült az International Standard Bibliographic Description (ISBD) összehasonlító elemzésére a hazai címleírási szabvánnyal, melyet az IFLA Katalogizáló Bizottságának is eljuttattunk. Foglalkoztak a „shared cataloguing" programhoz való csatlakozás lehetőségével is. Bibliográfiák A magyar nemzeti bibliográfia keretébe tartozó kurrens kiadványok folyamatosan megjelentek. Fontos eredményként kell elkönyvelnünk, hogy e kurrens bibliográfiáink a kiadványtermés növekedésével lépést tartottak. Az 197 l-es évfolyamhoz képest a Magyar Nemzeti Bibliográfia 100, a Magyar Folyóiratok Repertóriuma 325, a Hungarica Külföldi Folyóiratszemle pedig öl lappal lett terjedelmesebb. E három kiadvány puszta „fenntartása" annyi többletmunkát jelentett, mintha a nemzeti bibliográfia rendszere egy újabb közel 500 lapos kiadvánnyal bővült volna. A MFR szerkesztésénél változatlanul nagy segítséget jelentett országos szakkönyvtáraink közreműködése. Jellemző adatként említjük meg, hogy e kiadvány anyaga az utolsó 7 évben megkétszereződött (1965-ben 1113 lap, 1972-ben pedig 2228 lap volt a 24 füzet terjedelme). 13