AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)
II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Kastaly Beatrix: A hírlap restaurálás néhány kérdése, különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtár állományára
eljárás 24 során magnézium-acetát oldat volt a hatóanyag, a hatást illetőleg azonban részletesebb eredmények nem olvashatók az erről szóló cikkben. A kétségtelenül legelőnyösebb tulajdonságokat egyesítő gáz- vagy gőzhalmazállapotú hatóanyagot még nem sikerült megtalálni, bár az ammóniával és szerves származékaival már számtalan kísérletet folytattak 25 . Ezek azonban vagy túl gyenge lúgok, ezért hatásuk nem eléggé tartós vagy pedig mérgezőek. Az említett kísérlet — amelyet a Papíripari Kutatóintézet Cellulózkémiai Laboratóriumában végeztem — célja az volt, hogy először a legegyszerűbb anyagok és módszerek hatását vizsgáljam meg. Ezen kísérletek tehát nem fogták át az említett eljárások egészét. A méréseket vizes oldatok hatásának megállapítására végeztem el. Az oldatokban a következő vegyületek szerepeltek hatóanyagként: a) magnézium-hidrogénkarbonát, b) borax, c) két foszfát keveréke. Külön vizsgáltam a desztillált víz szerepét a semlegesítés során és próbaképpen méréseket végeztem a metilcellulóz semlegesítő és erősítő hatásával kapcsolatban is. Az alkalmazásban az oldatba áztatást és a lap permetezését variáltam. A kísérlet eredményeit — elsősorban a savasság mértékére gyakorolt hatást tekintve — a következőkben lehet összefoglalni. A magnézium-hidrogénkarbonát felhasznált töménységű oldata nem kívánatos mértékű lúgos kémhatást idézett elő a papírban. A magas pH-értékek (9—10) még permetezve és a papír öregítése után sem süllyedtek 8 alá, erősen savas papír esetében sem. A borax és foszfát oldatok szintén megfelelő semlegesítő hatást mutattak, a sav mennyisége permetező technikával és öregítés után sem emelkedett jelentősen a papírban; a pHérték 6—7 maradt. A desztillált víz szerepe feltétlenül kedvező, mivel a sav jelentős részét eltávolítja. A papír öregítésével azonban újabb savmennyiségek keletkeznek, amely közömbösítő anyag hiányában ismét lerontja a pH-t, kb. az eredeti szintre. A vizes mosás tehát önmagában nem elégséges. A metilcellulóz enyhén lúgos oldata nem az előzőekhez hasonló nagymértékben, de emelte a pH-t. Ugyanakkor az erősséget a várakozással ellentétben nem javította, sőt még öregítetlen állapotban is valamelyest csökkentette. Ezért, s ha még erőteljes sárgulási hajlamát is tekintetbe vesszük, nemigen javasolhatjuk az újságnyomó papír kezelésére. A többi vizsgált tulajdonságot (fehérség, hajlítgatási szám) is megfigyelve, elmondható, hogy a borax, a foszfát és a magnézium-hidrogénkarbonát oldatok egy-egy tulajdonságot különös mértékben javítottak (pH: magnézium-hidrogénkarbonát, fehérség: borax, hajlítgatási szám: foszfátok oldata), de általában egyikre sem voltak káros hatással és a pH-t mindhárom egyformán jól befolyásolta. A magnézium-hidrogénkarbonátról túlságosan erős lúgosító hatása és a nehézkes előállítás miatt le kell mondani, a borax és a foszfátok oldata azonban egyaránt jól használható. Permetezéssel is a lapokra juttathatók (ez esetben nem kell a köteteket szétszedni), a hatékonyságot a szikkadási idő növelésével, a sebességet pedig megfelelő technológia (nagyobb teljesítményű, elektromos permetező, a kellő időben gyors szárítás biztosítása) alkalmazásával lehet fokozni. A nehézfém-ionok megkötésére alkalmas kelátkomplex-képző oldatok közül kipróbáltam egyet, amelynek erősen lúgos kémhatása a megfelelő semlegesítést 24. LANGWELL, W. H.: The postlip duplex lamination processes. = Journal of the Society of Archivists. 1964. 10. 471—476. p. 25. WÄCHTER, Otto: Die Neutralisierung säuerhältige Papiere. = Tagungsbericht 2. Internationaler Graphischer Restauratorentag 1971. Wien, 1972. 53 — 60. p. 135
