AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Kastaly Beatrix: A hírlap restaurálás néhány kérdése, különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtár állományára

egyike. Az oxidálódott kéndioxid mennyiségénél jóval nagyobb rész azonban a papír nemcellulóz alkotórészeihez kapcsolódik és ún. hidroxi-szulfonsavakat kípez, amelyek erős savak és a kénsavhoz hasonló hatásúak

9

. A döntő mozzanat tehát a kéndioxid felvétele; amennyiben ezt sikerül megakadályozni, jelentős mértékben csökkenthető a savképződés veszélye, s éppen az erősebb savak területén. Kísérletileg kimutatták, hogy a nehézfémnyomok az említett oxidációckatalizáló hatás mellett, sokkal inkább a kéndioxid-felvétel katalizálásáért felelősek ; gyakorlatilag nehézfém-mentes papíroknál kéndioxid felvételt nem észleltek

10

. Ugyanakkor a gyártásnál szinte minden esetben bekerülő nehézfém-ionok

11 a rostösszetételtől függetlenül a gyártás utáni első évben kb. 0,2%-os légköri kéndioxid-felvételt okoznak a papírban, s bár a felvétel üteme a nagy facsiszolattartalmú papírokban később lassúbbá válik, de a mennyiség állandóan növekszik

12

. Lényeges tehát a nehézfém-ionok megkötése valamilyen módon. A facsiszolat gyakorlatilag a fa alkotórészeit tartalmazza (50—60% cellulóz. 10—20% pentozán, 20—30% lignin), a cellulóz azonban nincs megtisztítva a kísérőanyagoktól, s a mechanikai rostosítás rövid, egymáshoz kevéssé kapcsolódó csiszolatrészeket eredményez. A nagy facsiszolat-tartalmú lapot főleg a töltőanyag tartja össze, s a papír az eredeti gyenge szerkezet és az anyagok (elsősorban a lignin) gyors lebomlása következtében igen könnyen pusztul. A cellulóz lebomlása természetes körülmények között még nem teljesen ismert folyamat, de két fő útjára — az ún. savas hidrolízisre és az oxidációs lebomlásra — a sav kis koncentrációja, ill. a nehézfém-ionok katalizáló hatással vannak

13

. A vázolt kémiai változásokon keresztül következik be a papír fizikai tulajdonságainak — pl. erősség, rugalmasság, szín — romlása. A szakirodalomban leírt kísérletekben általában új papírt használnak, érthető módon, hiszen ezek esetében nincs annyi bizonytalansági tényező a kiindulási állapotot illetőleg. Az ilyen kísérletek eredményei azonban konkrét esetben csak tájékoztatásul szolgálhatnak, és inkább a módszerek leírásai nyújtanak valódi segítséget. Nyilvánvaló, hogy valamely kezelés (fehérítés, savtartalom közömbösítése stb.) lényegesen másként hat egy még használatlan, jó állapotban levő anyagra, mint a több évtized alatt a legkülönbözőbb hatásokra elváltozásokat szenvedett papírokra. Mivel azonban a feladat ezek anyagának megjavítása, tájékozódnunk kell jelen állapotukról és fel kell deríteni azokat a módokat, amelyek segítségével a rongálódás mértékét és ütemét csökkenteni lehet. E felismerés alapján választottam kísérleteim céljaira a Széchényi Könyvtár hírlapgyűjteményében duplumként, a többi anyaggal együtt raktározott hírlapszámokat. A kísérletek végső célja az volt, hogy néhány, közömbösítésre ajánlott anyagot kipróbálva, megállapítsam, melyik a legalkalmasabb és milyen módon használjuk azt. A hatás eredményességét azonban csak a kiindulási állapothoz viszonyítva 9. HUDSON, F. L. —MILNER, W. D.: The permanence of paper — The use of radioactive sulphur to study the pick-up sulphur-dioxid by paper. = Paper Technology. 1961. 2. 155-161. p. 10. KOTTE, H.

: Von der Dauerheftigkeit des Papiers. = Allgemeine Papier-Rundschau. 1956. 12. 577-579. p. 11. Ion: Szabad elektromos töltéssel rendelkező atom vagy atomcsoport. 12. HUDSON, F. L.—MILNER, W. D.: i. mű. 13. SCHOLZ Tamás: A cellulóz kémiai pusztulásáról. = Levéltári Szemle. 1970. 2. 350-358. p. 130